FRANCOIS DUQUESNOY (1594–1644) követője

Korpusz, 1666

elefántcsont, 51,5x43,8 cm; jelzés hátul: DF 1666
Történeti Gyűjtemény, ltsz: 53.847.1.

Az elefántcsont az európai iparművészet különösen kedvelt anyaga. Az egész középkorban virágzó elefántcsont-faragás a 17. században élte második virágkorát. Itáliai, flamand és német mesterek egymással versengve készítették remekműveiket. Működésüket elősegítette a nagy nyersanyagbőség, amelyet az Európa és Ázsia között fellendülő kereskedelem eredményezett.
Az elefántcsontból faragott tárgyakat rendkívül változatos témaválasztás jellemzi, azonban minden időben kiemelten nagy számban készültek vallásos témájú plasztikák, ezen belül is különösen korpuszok.
A Herman Ottó Múzeum gyűjteményében páratlanul áll ez a nagyszerű műtárgy. Az anyag szépsége, finomsága a megmunkálás hallatlan rutinjával és magas művészi kvalitással párosul.
A műtárgy szignált és datált. Hátul, az ágyékkendő szegélyébe vésve DF monogram és 1666-os dátum olvasható. Feltehetően Francois Duquesnoy (1594–1644) valamelyik követője rejtőzhet a két betű mögött. A maga korában „il Fiammingo” néven ismert mester köréhez tartozó faragók ugyanis mesterük halála után is szívesen használták monogramját. A szerzőség körüli bizonytalanságok nem csökkentik a darab művészi értékét. Az anyag kínálta lehetőségek tökéletes kihasználása, az imponáló anatómiai ismeret és a kiváló plasztikai érzék együttesen jelentkezik a műalkotásban.
A tárgy sorsa, Magyarországra kerülésének körülményei és egykori tulajdonosai ismeretlenek.
Dr. Kárpáti László
(In: A Herman Ottó Múzeum műkincsei. Szerkesztette: Veres László–Viga Gyula. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság, Miskolc, 1999. 298–299. Kat. szám: 66.)