LIGETI ANTAL (1823–1890)

Tájkép ménessel, 1868

olaj, vászon, 101x150 cm; jelzés jobbra lent: Ligeti A. 1868.
Képzőművészeti Gyűjtemény, ltsz: 63.38.

Ligeti Antal pályájára a szabadságharc élménye és a nemzeti identitás gondolatköre éppúgy elemi hatást gyakorolt, mint a képtárunkban szintén alkotással képviselt Szemlér Mihályéra és Izsó Miklóséra. A korszak szellemiségével szoros összefüggésben született meg a történeti tájkép műfaja, melynek egyik legkiválóbb képviselőjét Ligeti személyében tisztelhetjük. Alkotásai közül rendeltetésük okán is kiemelkednek a Magyar Tudományos Akadémia heti üléstermébe (a mai Felolvasóterembe) 1867–1870 között megfestett impozáns látképek. A Szigliget, Hricsó, Trencsén és Szepes várát idealisztikus tájképi környezetben ábrázoló festmények máig eredeti helyükön láthatók.
A Miskolcon őrzött festmény megrendelőjét és későbbi tulajdonosait nem ismerjük. Az alkotás 1949-ben a Veszélyeztetett Magángyűjtemények Miniszteri Biztosságától, erősen sérült állapotban került a múzeum gyűjteményébe. Az ábrázolt helyszín azonosítatlan, meglehet a festmény nem is egy konkrét földrajzi hely „portréja”, hanem a jellegzetes magyar vidék élményét nyújtó, fantáziaszülte ideáltáj.
A tekintélyes méretű táblakép az aprólékos kidolgozás ellenére is igen összefogott alkotás. A kissé megemelt nézőpont a festő számára széles panoráma leképezésére adott lehetőséget. Az árnyékos előtérben alföldi táj látható, annak helyi sajátosságaival: lovakkal és gémeskúttal. A figyelem ezután – a napsütötte legelőn átvezető utat követve – a párában feloldódó dombos középtérre irányul, ahol kis templom és egy erődszerű építmény tűnik fel, települést sejtetve. A látóhatárt végül a Kárpátok ködös koszorúja zárja, miközben a vízszintes sávokra tagolódó képfelület felét a szórt világítású égbolt uralja.
Festményünk mindenekelőtt összhatásában ragadja magával a nézőt. Alig két évtizeddel a bukott szabadságharc után a tág terű panoráma szimbolikus értelemben a nemzet belső függetlenségének képzetét keltette a kortársak körében, s ma is a határtalan szabadság érzete az, ami elbűvöli a szemlélőt.
Goda Gertrud műleírása alapján
(In: A Herman Ottó Múzeum Képtára. Szerkesztette: Pirint Andrea. Miskolc, 2004. 36. Kat. szám: 27.)