DEÁK-ÉBNER LAJOS (1850–1934)

Úton, 1876–1880 között

olaj, karton, 58,5x45 cm; jelzés jobbra lent: L. Ébner Párizs
Képzőművészeti Gyűjtemény, ltsz: 74.72.

Az 1873-ban Bécsben megrendezett világkiállítás sok magyar festő számára jelentett fordulópontot. A művészetek csarnokában bemutatott kortárs francia festmények a felfedezés erejével hatottak. Ez az élmény ösztönözte Deák-Ébner Lajost, hogy a müncheni akadémiának hátat fordítva Párizsba utazzon. Egészen 1887-ig Franciaországban élt, ugyanakkor a hazai művészeti élettel is kapcsolatot tartott: nyaranta Szolnokon dolgozott.
A Miskolcon őrzött alkotás mintegy szintézisét adja az egymással párhuzamos francia és magyar hatásoknak. A jelzés tanúsága szerint a kép Párizsban született. A könnyed, impresszionista előadásmód, valamint a nagyvárosi miliőből kiemelt, napernyős figura ténylegesen is párizsi orientációt mutat, miközben a falusias környezet magyaros karakterrel bír. Nem kizárt, hogy a művész Szolnokon készített vázlatok alapján alkotta meg a képet, közelítve ezzel ahhoz az egyéni hangú népi életképfestészetéhez, amely a téma tekintetében már kizárólag Magyarországhoz kötődik, és amellyel később itthon és külföldön is szép sikereket aratott.
A festmény 1968-ban erősen sérült állapotban, sátoraljaújhelyi magántulajdonból került a Herman Ottó Múzeum gyűjteményébe. A művet 1974-ben Végvári Lajos művészettörténész fedezte fel, gondoskodott a restauráltatásáról és tette publikációjában is közkinccsé: A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. Miskolc, 1974. 73–77.
Egyéb tartalomért kattintson ide.
Pirint Andrea