PÁTZAY PÁL (1896–1979)

Odaliszk, 1949

bronz, M: 21 cm; jelzés a talpon: Pátzay
Képzőművészeti Gyűjtemény, ltsz: 81.13.

Pátzay Pál munkásságának kibontakozásában meghatározó szerepet játszott az 1928–1930 között Rómában, a Collegium Hungaricumban eltöltött idő. Itt bemutatott műve megkapóan szépen példázza a római iskola maradandó hatását, egyúttal a harmóniát sugárzó klasszicizmus hagyományának időtállóságát. Az Odaliszk kompozíciós előzményét abban a kétfigurás, Nővérek című szoborműben ismerhetjük fel, amit Pátzay kis méretben 1933-ban formázott meg, s amelynek köztéri változatát 1942-ben készítette el. A két ember meghitt összetartozását kifejező mészkőszobor 1946 óta a pécsi Sétatéren áll.
Az Odaliszk szerepében Pátzay kedvelt turáni nőtípusa jelenik meg, aki a mögötte álló férfialakkal elválaszthatatlan egységet alkot. A háremhölgy természetes szemérmességgel mutatja meg szépségét a fürdőzés után, azt a hatást keltve, mintha most tárná fel valódi énjét. A férfi segítőkészen teríti vállára a leplet, testtartásából gyengédség és hódolat árad. Noha a mű címe egy évszázadok óta népszerű ábrázolási típust konkretizál, s érintőlegesen a Vénusz születése témát is eszünkbe juttatja, a kompozíció az ikonográfiától független tartalmi jelentésével, a női szépség dicséretének megfogalmazásával gyakorol ránk mély hatást.
A szobormű egy példánya a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében is megtalálható. A Miskolcon őrzött öntvénynek különös értéket ad, hogy Pátzay haláláig megtartotta. Az alkotást a Herman Ottó Múzeum 1981-ben a művész özvegyétől vásárolta.
Goda Gertrud műleírása alapján
(In: A Herman Ottó Múzeum Képtára. Szerkesztette: Pirint Andrea. Miskolc, 2004. 134. Kat. szám: 143.)