MUNKÁCSY MIHÁLY (1844–1900)

A reneszánsz apoteózisa (színvázlat), 1885

olaj, vászon, 95x91 cm; jelzés nélkül
Képzőművészeti Gyűjtemény, ltsz: 94.1.

Munkácsy Mihály még kisgyermek volt, amikor édesapja Miskolcon kapott hivatalnoki állást. A festő első emlékei városunkhoz, valamint a közeli Cserépvárhoz kötődnek. A szülők hamarosan meghaltak, és a gyermekek rokonokhoz kerültek. Mihályt Békéscsabán élő nagybátyja vette magához. A már híressé vált festő többször is látogatást tett Borsodban élő rokonainál, felkereste szülei sírját. A Mindszenti temetőben ma is álló gránitoszlopos síremléket 1885-ben a művész emeltette.
A miskolci kötődések okán a Herman Ottó Múzeum mindig is törekedett a festő munkásságának méltó reprezentálására. Dr. Petró Sándor műgyűjteményével 1977-ben került képtárunkba a Tájkép várrommal című alkotás, amely mellé 1994-ben nyílt lehetőség megvásárolni az itt bemutatott festményt.
A reneszánsz apoteózisa, a bécsi Kunsthistorisches Museum előcsarnokába készített mennyezetfestmény különleges helyet foglal el Munkácsy életművében. A bécsi udvar megbízása nagy megtiszteltetésnek számított, egyben komoly kihívást is jelentett a festő számára, hiszen az építészeti felület illuzionisztikus díszítése a táblaképfestészettől eltérő követelményeket támaszt. A kompozíció 1884-től kezdve öt éven át formálódott, s a végleges terv nyomán 1890-re készült el a pannó, a freskó benyomását keltő, mennyezetre erősített festmény. A reneszánsz művészetet dicsőítő allegorikus képen a fiatal tehetségeket oktató Tiziano alakja került a központi helyre. A mester és tanítványai felett lebegő szárnyas Géniusz a rendkívüli tehetség megszemélyesítője.
A mennyezetképhez készített, Miskolcon őrzött színvázlat – szemben a legkorábbi, az építészeti részleteket még nélkülöző tervekkel – már a végleges megoldáshoz közelít. A főbb szerkezeti elemekhez a későbbiekben a kép alsó pereme mentén járult újabb, hangsúlyos bővítmény. A bécsi múzeum mennyezetképén baluszteres korláttal kísért lépcsősor vezeti fel a tekintetet a reneszánsz mesterek szimbolikus műterméhez.
Pirint Andrea