BIHARI SÁNDOR (1855–1906)

Parasztfej, 1890 után

olaj, vászon, 25x20 cm; jelzés jobbra lent: Bihari S.
Képzőművészeti Gyűjtemény, ltsz: 74.553.

A nemzeti művészet eszménye és a megvalósítását célzó törekvések szinte az egész 19. századi magyar festészetet jellemezték, legalábbis fővonulatait lényegesen meghatározták. A század második felében a népies életkép- és a tájképfestészet egyik központját, alkotói erőterét Szolnok és környéke jelentette, ahol ugyan 1902-ben alakult meg a művésztelep, előzményei azonban az 1850-es évek elejére nyúlnak vissza. A realisztikus magyar életképek népszerű festője, Bihari Sándor is többször és hosszan dolgozott itt, először 1885 nyara és 1886 ősze között, Párizsban megismert festőbarátja, Deák-Ébner Lajos hívására, aki 1874 óta járt Szolnokra festeni. Bihari jellemzően népi témájú, ötletes, természetességre törekvő, nagyméretű és gondosan kivitelezett kompozíciókkal szerzett hírnevet (pl. A cilinderpróba, Bíró előtt). Munkácsy – akivel közel azonos nemzedékhez tartozott – tekinthető legfőbb művészeti példaképének, ugyanakkor hasonlóan Deák-Ébnerhez, Bihari palettája is világosabbá vált mesteréhez képest, miután az 1880-as évek első felében megjárta Párizst. Később az atmoszférikus hatásokat kereső hangulati plein air festészet is egyre nagyobb teret nyert művészetében, elsősorban szolnoki-alföldi témákon és motívumokon keresztül.
A múzeum gyűjteményében található Parasztfej című arckép jellegzetesen képviseli Bihari festészetét. Egyértelműen a 19. századi nemzeti tudat fontos részét képező Alföldre utal a tanulmányfej hátterében feltűnő alacsony horizontú tájrészlet, ellenben a fehér ingen fekete mellényt viselő legény ruházata inkább általános paraszti megjelenést mutat. A fiatal férfi arca mégsem valami külsődleges típust nyújt: eleven és személyes közvetlenséggel tekint a nézőre rövid kalapja alól, amelyen díszként egy zsenge zöld hajtás is jelzi örök érvényűvé tett ifjúságát. A témájában egyszerű, de finom érzésű kép Bihari arcképfestői tehetségéről is tanúskodik. Egykor talán ajándék lehetett, mert a festő neve felett egy olvashatatlan dedikáció nyomai látszanak.
Barkóczi Ákos