SZINYEI MERSE PÁL (1845–1920)

Mező, 1910 körül

olaj, vászon, 61x71 cm; jelzés balra lent: Szinyei
Képzőművészeti Gyűjtemény, ltsz: 53.27.1.

Miskolc képzőművészeti életének jelentős eseményei voltak a hét felvidéki város érintésével 1906-ban és 1910-ben megrendezett vándorkiállítások, melyek a korszak legjobb hazai alkotóinak válogatott munkáit tárták a térség közönsége elé. E kiállítások a múzeum számára kitűnő lehetőséget kínáltak az alakulófélben lévő képzőművészeti gyűjtemény színvonalas gyarapítására. Több értékes műtárgy került ekkor vásárlás útján a múzeum tulajdonába, köztük – az 1910-es tárlatról – Szinyei Merse Pál Mező című alkotása.
Szinyei magyarországi viszonylatban messze megelőzte korát, amikor az akadémiai konvenciókat elvető, a tudatos képszerkesztést a pillanatnyisággal összekapcsoló, atmoszferikus hatásokat is visszatükröző formanyelvét kialakította. A közönség értetlenséggel fogadta a festői törekvéseket mintegy összegző mű, a Majális 1873-as pesti bemutatását. A mester elszigeteltsége csak az 1896-os millenniumi kiállítást követően ért véget, amikor az újólag bemutatott festmény a reveláció erejével hatott.
Utolsó alkotói korszakában az immár köztiszteletnek örvendő mester kizárólag tájképfestészettel foglalkozott. Mező című alkotása ez idő tájt, a kései elismertség korszakában született. Könnyed, gyors ecsetvonások adják vissza a festői táj lírai harmóniáját, melynek legfontosabb eleme a színeket is teljességgel átitató, a természeti látvány egészét betöltő sugárzó fény. A vonzó kompozíció – Szinyei közismert műveihez hasonlóan – az élet örömét, a természet minden lelki terhet elfeledtető szépségét tolmácsolja.
Pirint Andrea