GULÁCSY LAJOS (1882–1932)

Olivér megkéri Olíviát, 1909 körül

olaj, vászon, 58x51 cm; jelzés jobbra lent: Gulácsy L
Képzőművészeti Gyűjtemény, ltsz: 76.24.

Gulácsy Lajos érzékeny lényének idegen volt saját kora. Egy gáláns és játékos világba vágyott, olyan közegbe, amilyen – saját értelmezése szerint – a reneszánsz humanizmus, a rokokó vagy a biedermeier miliője lehetett. Irodalmi és képzőművészeti élményekből merítve alakította ki különös festői világát, s építette fel saját mikrokozmoszát.
Rokokó ihletésű művein mindenekelőtt a francia festő, Watteau hatását ismerhetjük fel, akinek jelentőségét publikációban is méltatta. Az itt bemutatott, sejtelmes hangulatú alkotás témájának forrását az 1979-es Gulácsy-monográfia szerzője, Szíj Béla azonosította. A festmény megszületését egy 18. századi angol író, Oliver Goldsmith regénye, A wakefieldi lelkész inspirálta, amely magyar nyelven 1831–1858 között három kiadást is megért. Az érzelmes történettől megérintve a festő a szerelmes szívek egymásra találásának boldog életérzését a leánykérés ünnepélyes szituációjában vitte vászonra. Olivér feszülten ül az asztalnál és állja a „kínvallatást”, míg Olívia a háttérből kíséri figyelemmel apja és kérője párbeszédét, várva a szülői áldást. Az ablakon keresztül napsütötte városképre nyílik kilátást, melynek derűje mintegy előrevetíti a fiatalok sorsának kedvező alakulását.
Gulácsynak szokása volt, hogy a szívéhez közel álló műveiről másolatot készített és az egyik példányt megtartotta magának. Az itt bemutatott kompozíció is a művész kedvencei közé látszik tartozni: egy variánsa 2017-ben a Kieselbach Galéria aukcióján bukkant fel. A Miskolcon őrzött alkotást 1976-ban a Bizományi Áruház Vállalat bocsátotta árverésre mint védettség alá eső műtárgyat. A Herman Ottó Múzeum – célirányos gyarapítási koncepciót érvényesítve – innen vásárolta meg a képet, amely azóta csaknem folyamatosan kiállításokon szerepel.
Pirint Andrea