SIKLÓDY LŐRINC (1876–1945)

Üldözött (Tiborc), vázlat Katona József síremlékéhez, 1929

patinázott gipsz, M: 43 cm; jelzés balra lent: Ditrói Siklódy 1929; felirat a talp peremén jobbra lent: AZ ÜLDÖZÖTT
Képzőművészeti Gyűjtemény, ltsz: 2001.23.

Siklódy Gyergyóból származott, Erdély azon szegletéből, ahol Magyarországnak egyetlen, szobrászatra alkalmas márványbányája létezett. A művész – szülőföldjét és hovatartozását büszkén vállalva – előnevében is utalt erre. Ditrói Siklódy Lőrinc már ahhoz a generációhoz tartozott, amely intézményes keretek között, itthon tanulhatta a szépmesterségeket. A két világháború minden terhe ránehezült nemzedékére, s nekik kevés köztéri feladat jutott. Ha mégis, az vagy katonai emlékmű, vagy egyházművészeti felkérés volt.
Ő alkotta A nemzeti munka szobrát (1943), amit 1955-ben bontottak el a budapesti Köztársasági térről. Szinte valamennyi köztéri munkája hasonló sorsra jutott. A Százados úti műterem hagyatékából csupán egy-egy, eredetileg magánfelhasználásra szánt műve került köztulajdonba.
Siklódy leginkább kisplasztikáiban tudott kiteljesedni. Ezek a jó megfigyelőkészségre és humorra valló életképek a mindig aktuális nemzeti romantika stílusjegyét hordozzák. A gyűjteményünkben őrzött Petur bán (ltsz: 2001.24.) és az Üldözött című alkotásait is a jó beleérző képesség jellemzi. E szobrok tulajdonképpen vázlatok a Katona József halálának 100. évfordulója tiszteletére készült síremlékhez, melyet Márton Ferenccel közösen tervezett Kecskemét város felhívására. A pályázatot az alkotók elnyerték, s a szobormű a jól megtervezett építészeti architektúrával együtt 1930 óta Katona József sírját jelöli. Az életnagyságú, szép bronzfigura Bánkot mintázza, aki bár kicsit színpadiasan, de igen meggyőző módon ül a ravatal lépcsőjén, méltóképpen a nemzeti dráma szerzőjéhez.
Az első ötlet frissességét megőrző vázlatokon a művész még nem vész el a részletekben, s engedi, hogy a néző emlékezete és képzelete működésbe lépjen. Ezért érezzük e műveket ma is hozzánk közelinek. A két szobor közül az Üldözött tűnik kifejezőbbnek.
A műveket 2001-ben a hagyatékot gondozó, Miskolcon élő családtagoktól részben ajándékba kapta, részben vásárolta a múzeum.
Goda Gertrud
(In: A Herman Ottó Múzeum Képtára. Szerkesztette: Pirint Andrea. Miskolc, 2004. 139. Kat. szám: 149.)