SOVÁNKA ISTVÁN (1858–1944)

Dísztál, 1896

kétrétegű üveg maratott díszítéssel, d: 48,5 cm; jelzés a tál öblében: Sovánka
Történeti Gyűjtemény, ltsz: 53.256.1.

1904. augusztus 20-án nyílt meg Miskolcon a Korona (a mai Avas) Szálló nagytermében a második vidéki iparművészeti kiállítás. A szecesszió jegyében készült tárlat a szecesszió hazai és külföldi legjelentősebb mestereinek alkotásait vonultatta fel. A bemutatott tárgyak között az üvegművészetünk útkeresését reprezentáló alkotások is szerepeltek, amelyekből Borsod vármegye akkori alispánja, báró Vay Elemér néhány darabot megvásárolt és Miskolc múzeumának ajándékozott. Így került gyűjteményünkbe egy maratott díszű tál és egy váza, amelyeket Sovánka István, a szecesszió üvegművészetének legjelentősebb egyénisége készített.
Az üvegből készült dísztál kétrétegű, áll egy alaprétegből és erre borított rubinüvegből. A díszítés a rubinüveg lemaratásával keletkezett és egészét a magyaros ornamentika stilizált felhasználása jellemzi. A dísztál Sovánka alkotó tevékenységének első szakaszában készült, nagy díszítésbeli azonosságot mutat a századfordulóig alkotott tárgyaival, amelyek közül többek között egy az 1900. évi párizsi világkiállításon is nagy feltűnést keltett. A tál díszítménye két nagy kompozíciós egységből áll. A széles, elegáns perem nagyméretű és a tál öblének aprólékosabb ornamentikájából. A peremet egyszerű szalag szegélyezi. Nyolc szamárhátíves, háromkaréjos, szalagkontúros, belsejében szimmetrikus, leveles-indás, a szamárhátívekben szív alakú, szirmos-virágos ágacskákkal. A tál öblének díszítését a perem szellősségével ellentétben a zsúfolt középkompozíció jellemzi. A középpont felé az ornamentika elemei egyre apróbbakká válnak, s az egész rendszer befut a centrum viszonylag egyszerű nyolckaréjos rozettájába. Ez a díszítési mód gyakori Sovánka István dísztáljain.
Dr. Veres László
(In: A Herman Ottó Múzeum műkincsei. Szerkesztette: Veres László–Viga Gyula. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság, Miskolc, 1999. 345–346. Kat. szám: 156.)