Kisplasztika LIGETI MIKLÓS (1871–1944) Anonymus-szoborműve nyomán

Zsolnay-gyár, Pécs, 1903–1910 között

formába öntött, mázas porcelán; M: 20 cm; belsejében domború körpecséttel jelezve; felirat a talp peremén balra lent: ANONYMUS
Képzőművészeti Gyűjtemény, ltsz.: 53.255.1.

Ligeti Miklós Anonymus-szobra Budapest legismertebb köztéri emlékművei közé tartozik. Az emblematikus alkotás 1903-tól áll eredeti helyén a Városligetben. A Gesta Hungarorum névtelen jegyzőjének bronzszobra egyike annak a tíz emlékműnek, melyek költségét Ferenc József adományozta a magyaroknak a millennium alkalmából. A fiatal művész nehéz feladatot kapott. „Mivelhogy a jeles krónikás külső megjelenéséről, egyéni jellemvonásairól nem maradt fönn a legkisebb nyom sem, Ligeti sem ábrázolhatta hiteles testi mivoltában” – írja Lyka Károly, majd így folytatja: „…mintázott egy kámzsába bújtatott alakot, akiről nem lehet tudni, hogy kicsoda, mert az arcát teljesen árnyékba rejti és láthatatlanná teszi a bő csuklya”. Lyka elismerően megállapítja: „A probléma ugyan nem volt nagy, de a megoldás teljes.”
Ligeti sikeréhez jelentősen hozzájárult, hogy rendkívül redukált, egyszerű formákkal dolgozott. A komponálás során egy kubusból kiindulva, fokozatosan bontotta ki az alakzatot, s igen szép lelemény az elomló test átlós elhelyezése is, amit a két kitárt kar mint mérleg egyensúlyoz és zár le. A mű máig nem szűnő népszerűségét mutatja, hogy asztalra helyezhető variánsait napjainkban is szívesen adják és veszik. A pécsi Zsolnay-gyár által sorozatban gyártott kisplasztikához új, a kerámia formába öntésére alkalmas mintát kellett készíteni. Tudható, hogy ez a minta is Ligetitől való. A művész nem egyszerűen csak lekicsinyítette, de alaposabban át is dolgozta a formát, nagyon jól alkalmazkodva az új anyaghoz éppúgy, mint az egyre inkább elterjedő szecessziós ízlésvilághoz.
A többféle méretben gyártott és különféle színű eozinmázzal borított kisplasztikák itt bemutatott példánya az 1910-es felvidéki vándorkiállításról került a Miskolci Kölcsönös Önsegélyző Hitelszövetkezet tulajdonába, majd az intézet ajándékaként 1912-ben a múzeum gyűjteményébe.
Goda Gertrud műleírása alapján
(In: A Herman Ottó Múzeum Képtára. Szerkesztette: Pirint Andrea. Miskolc, 2004. 88. Kat. szám: 88.)