VÁNCZA EMMA (1863–1943)
Díszváza, 1882–1900 között
máz alatt kézzel festett, máz felett aranyozott, formába öntött keménycserép; szájátmérő: 11 cm, talpátmérő: 13,5 cm, magasság: 32 cm; jelzés nélkül
Képzőművészeti Gyűjtemény, ltsz: 89.54.
A Váncza család csaknem egy évszázadon át töltött be fontos szerepet Miskolc társadalmi és kulturális életében. A sokoldalú – többek között színműírással, színházi díszlettervezéssel, festészettel is foglalkozó – Wándza Mihály 1818 körül telepedett le a városban. Családneve többféle változatban is előfordul, de utódai már következetesen a Váncza formát használták. Fia, ifj. Váncza Mihály – aki ügyvédként működött Miskolcon – különös gondot fordított gyermekei neveltetésére. Idősebb fia, Mihály a hírlap- és regényírás, valamint a fényképészet terén jeleskedett; leánya, Emma neves fotográfus lett; kisebbik fia, József gyógyszerész képesítését kamatoztatta.
Váncza Emma – 1897-től a szintén fényképész Forst Károly neje – nemcsak Miskolc város, de a magyar fotográfia történetébe is beírta nevét. A fényképezéssel bátyja hatására kezdett foglalkozni. 18 éves volt, amikor édesapja már műtermet rendezett be számára. Karrierjének csúcspontját a Miskolc környéki tájakat ábrázoló, színezett panorámafelvételek jelzik, melyekkel az 1896-os millenniumi kiállításon nagy feltűnést keltett, egyúttal érmet nyert.
Képtárunkban egészen más – ezúttal intim – oldaláról mutatkozik be a képességeinek, műveltségének és családi hátterének köszönhetően kivételes karriert építő polgárleány. Kisgyermekkorától kezdve folyamatosan rajzolt, különösen a virág- és növénymotívumokhoz vonzódott. Rajzkészségének nagy hasznát vette a fényképek retusálásakor, utólagos színezésekor, művészi hajlamait ugyanakkor más területeken is kibontakoztatta. Saját kedvtelésére szívesen festett önálló kompozíciókat, táj- és figurális képeket, melyekkel gyakorta ajándékozta meg ismerőseit. A kerámiafestést ugyancsak szabadidős tevékenységként gyakorolta. Gyanítható, hogy ez utóbbiban szerepet játszott Koós Miksa miskolci kereskedő 1882-ben megnyitott üveg- és porcelánfestő vállalkozása, ahol a technikát eltanulhatta, s ahol a megfesthető edényekhez hozzájuthatott, a festést követő kiégetéshez is segítséget kaphatott.
A virágornamentikával gazdagon díszített váza 1989-ben Váncza Emma leányának hagyatékából került a Herman Ottó Múzeum gyűjteményébe.
A Váncza család történetéről Tarcai Béla írt forrásértékű tanulmányt: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXX–XXXI. Miskolc, 1993. 375–393.
További tartalomért kattintson ide.
Pirint Andrea