Dísztálka, Miskolci kőedénygyár, 1890

máz alatt kézzel festett, formába öntött keménycserép; átmérő: 17 cm, talpátmérő: 9,7 cm, magasság: 4,7 cm; alján benyomott jegy: MISKOLCZ 0000
Történeti Gyűjtemény, ltsz: 58.102.1.

A kőedény – vagy más néven keménycserép – gyártása Angliából terjedt el szerte Európában. Magyarországon elsőként 1779-ben, Holicson alapítottak kőedénygyárat, a második – már porcelánnal is foglalkozó – üzem az 1820-as évek végén Telkibányán létesült.
Miskolc viszonylag korán bekapcsolódott a magyarországi kőedénygyártás történetébe. A 19. század folyamán három gyár váltotta egymást a városban. Az első létesítmény 1832-től 1843-ig működött a mai Győri kapuban, majd ennek telephelyén 1863-ig üzemelt a második. Mintegy két évtized múlva, az előzményektől függetlenül kezdte meg működését a Koós Miksa kereskedő nevéhez kötődő újabb kőedénygyár, amely a Zsolcai kapu 5. szám alatt megnyitott üveg- és porcelánfestő vállalkozásból 1884-re bővült nagyüzemi létesítménnyé.
Az itt bemutatott tárgy a harmadikként alapított gyár terméke. A fehérre égethető agyagot pépes állapotban öntötték formába, majd szárítás után kiégették. A díszítőfestésre ezt követően került sor, végül az edényt fedőmázzal is bevonva ismét kiégették. A kézzel festett növényi ornamentika egyértelműen a Koós-féle gyárra utal, amely jellemzően népies stílusú dekorációval látta el termékeit. A fenékbélyeg számkódja közelebbről is meghatározza a tárgy korát.
A tálka jól példázza azt a minőséget, amelynek köszönhetően a miskolci termékek közkedveltek lettek. A népszerűség ellenére az importáruk mennyiségének növekedésével csakhamar értékesítési nehézségek támadtak, s a kőedénygyár 1901-ben beszüntette a termelést. A miskolci múzeum az 1899-es alapítástól kezdve hangsúlyt helyezett a helyi kerámiagyártás emlékeinek gyűjtésére. Az itt bemutatott tálka 1958-ban került a múzeum tulajdonába.
Pirint Andrea