Váza GRÓH ISTVÁN (1867–1936) terve alapján, 1900–1901

korongozott cserépedény bevésett díszítménnyel, engobe-os fazekas mázzal; szájátmérő: 8 cm, talpátmérő: 14 cm, magasság: 16 cm; talpán masszába karcolt jelzés
Történeti Gyűjtemény, ltsz: 53.1745.1.

Az itt bemutatott kerámia egy rendkívül sokoldalú mester emlékét idézi meg képtárunkban. Gróh István egy személyben volt iparművész, néprajzkutató, művészettörténész, restaurátor és nagyhatású pedagógus. Valamennyi tevékenysége mögött a magyarság szellemi és tárgyi kultúrájának védelme, a hagyományok ápolásának szándéka húzódott meg.
Iparművészként a magyar népművészet forma- és motívumkincsének átörökítése foglalkoztatta. 1904-ben Budapesten jelent meg Magyar stílusú rajzminták című kiadványa, melyben – tanítványai bevonásával – 80 mintalapot adott közre a fafaragások, hímzések, szűrrátétek és kerámiák motívumainak átdolgozásával. Ezt megelőzően már a díszítmények alkalmazására is példát mutatott. Első alkalommal 1901-ben, a Magyar Iparművészeti Társulat Szegeden megrendezett kiállításán tárta közönség elé azokat a mázas agyagedényeket, melyeket tervei alapján Urbán András rozsnyói fazekas kivitelezett.
A képtárunkban kiállított edény a Rozsnyón készített kollekcióból való. A népies szecesszió irányzatát képviselő, a hagyományokat a századforduló dekoratív vonalkultúrája felé közelítő vázán körben hat szál stilizált virágtő alkotja a mértéktartó díszítést. A tárgy eszmei értékét emeli, hogy 1905-ben – 17 másik, Gróh által tervezett kerámiával együtt – a művész ajándékaként került a múzeumba. A budapesti Iparművészeti Iskola tanárának nagylelkű felajánlására az ekkortájt elmélyülő miskolci kapcsolatoknak köszönhetően került sor. A megelőző évben a Magyar Iparművészeti Társulat Miskolcon rendezte meg második vidéki kiállítását, ahol Gróh István is bemutatta munkáit. A nagyszabású tárlat megvalósulásában fontos szerepet játszott Leszih Andor, a miskolci múzeum munkatársa – 1905-től vezetője –, aki maga is a nemzeti stíluskeresés és a szecessziós törekvések összekapcsolásának elkötelezett híve volt. Az országos körű seregszemle kiváló alkalmat nyújtott Leszih számára, hogy közeli ismeretségbe kerüljön a hozzá hasonlóan gondolkodó művészekkel és szakemberekkel. Széles körű kapcsolatait a múzeumi gyűjtemény gyarapításakor is sikerrel kamatoztatta.
Pirint Andrea