ÁMOS IMRE (1907–1944)

Háború (Lótetem), 1943

olaj, vászon, 77x59 cm; jelzés balra lent: Ámos I. 1943
Képzőművészeti Gyűjtemény, ltsz: 72.41.

Marc Chagall látomásos festészete, a vallásos neveltetés és a háborús fenyegetettség egyaránt meghatározó szerepet játszott Ámos Imre egyéni hangú művészetének kibontakozásában. A festő „asszociatív expresszionizmusként” jellemezte saját törekvését, amely – szabad teret engedve a tudat mélyéről felvillanó emlékképeknek – a lelki történések kifejezésére irányult. Alkotásain a motívumok konstruktív összefogottságban, sötét kontúrok hálójában épülnek kompozícióvá, a vonalak rajzosságát ugyanakkor a kontrasztos színfoltok gazdag festőisége oldja és teszi lüktetővé.
Az antiszemitizmus előretörésével Ámos művészetében a félelem, a zaklatott lelkiállapot megjelenítése vált jellemzővé. A zsidó származású festőt 1940-től kezdve több alkalommal is munkatáborba hurcolták. A Háború című alkotás a leghosszabb ideig tartó munkaszolgálatot követően, a keleti fronton töltött hónapok borzalmainak hatása alatt született. A szuggesztív vízióban összeborulni látszanak az épületek, a perspektíva szétesik. Az előtérben magára hagyott, kiszolgáltatott állat vívja haláltusáját. A kék-fehér színpár dermesztő hideget áraszt, de a házfalakon megcsillanó tűz fénye sem a melegség érzetét kelti, hanem a pusztulás rémével fenyeget. Ebben a kaotikus világban Ámos számára sem maradt menedék. Ahogy elbukott a lófigura, képeinek visszatérő szimbóluma, úgy veszett el ő maga is a világháború zűrzavarában.
A mű 1971-ben vásárlás útján, a művész özvegyétől, Anna Margit festőművésztől került gyűjteményünkbe.
Az alkotásról Kishonthy Zsolt művészettörténész írt kiváló tanulmányt: A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. Miskolc, 1982. 63–67.
További tartalomért kattintson ide.
Pirint Andrea