Magyar hagyományok az öltözködésben

A reformkor előtt a magyar nemzeti öltözéken a nemesek, az arisztokrácia ünnepi viseletét értették. A nemzetfogalom átalakulásával változott a nemzeti öltözék szerepe: igyekeztek a hétköznapokra is alkalmassá tenni, és minél szélesebb körben népszerűsíteni.

A védegyleti mozgalom hatására a báltermekben, ünnepélyes alkalmakon is szalonképes lett az egyszerűbb szövetekből, vagy kartonból készült, zsinórozott, hímzett, elődjéhez képest jóval dísztelenebb, polgárosított magyar nemzeti viselet. 

A nemzeti öltözet gazdagabban díszített változata továbbra is megmaradt gálaöltözetnek. E díszes változatából a reformkorban alakult ki az az öltözet, amelyet később díszmagyarnak neveznek. A szabadságharc bukása után, a nemzeti gyász idején feketébe öltözött az ország hazafias érzelmű lakossága. 

A honleányok 

• Igyekeztek hazai gyártmányt vásárolni.
• A hajukba font szalagok, ruhájuk tükrözte a nemzeti színeket.
• Az ún. ruhaderék elől kihegyesedő formája a zsinórral, szalaggal fűzött magyaros pruszlikot utánozta.
• Díszes kötényt kötöttek a szoknya fölé.
• Főkötőt, pártát vagy csipke fátylat viseltek.