Magyar hagyományok az öltözködésben

A reformkor előtt a magyar nemzeti öltözéken a nemesek, az arisztokrácia ünnepi viseletét értették. A nemzetfogalom átalakulásával változott a nemzeti öltözék szerepe: igyekeztek a hétköznapokra is alkalmassá tenni, és minél szélesebb körben népszerűsíteni.

A védegyleti mozgalom hatására a báltermekben, ünnepélyes alkalmakon is szalonképes lett az egyszerűbb szövetekből, vagy kartonból készült, zsinórozott, hímzett, elődjéhez képest jóval dísztelenebb, polgárosított magyar nemzeti viselet. 

A nemzeti öltözet gazdagabban díszített változata továbbra is megmaradt gálaöltözetnek. E díszes változatából a reformkorban alakult ki az az öltözet, amelyet később díszmagyarnak neveznek. A szabadságharc bukása után, a nemzeti gyász idején feketébe öltözött az ország hazafias érzelmű lakossága.

A hazafias érzelmű férfiak

• Felhajtott karimájú, vörös tollas parasztkalapot viseltek, ezt nevezték Kossuth-kalapnak
• Fekete zsinóros, vagy díszesebb, pitykegombos dolmányt, mentét hordtak. Ekkor kezdik attilának nevezni az újra divatba jött, karcsúsított, hosszú fazonú, zsinóros díszítésű dolmányt.
• Viseletükben megjelentek a nemzeti színek