Bútorok: Puha- vagy keményfából készültek, volt festett és politúrozott is. A székek bőr, posztó és textilhuzattal vagy nádazott ülőrésszel készültek. A ruhás-, fiókos-, tálaló szekrényeket almáriumnak hívták. Szinte minden otthonban volt köpőláda.
Tisztálkodás: Tartókeretbe illeszthető kerámia lavórt, törülközőket használtak,
az éjjeliedény helye a hálószobában, a németül Nachzengnek nevezett éjjeliszekrényben volt.
Konyha: Szabad tűzhelyen és kemencékben sütöttek, főztek. A pecsenyesütéshez forgatható nyársat és fémtepsiket, a főzéshez kerámia edényeket, a tálaláshoz cseréptálakat, a módosabbak ón vagy porcelán tányérokat, ezüst evőeszközöket használtak.
Ételek: Sokféle leves, főzelék (neve: csuszpájz), szósz, sült, savanyúság, befőtt, torta, kifőtt tészta, édesség készült a pécsi konyhákban. Kedvelték a palacsintát, farsangkor fánkot ettek. Fogyasztottak kávét, teát, csokoládét, és – talán füredi – savanyúvizet is.