A reformáció korától kezdve főként egyetemisták kérték professzoraikat, családtagjaikat, barátaikat arra, hogy egy üres lapokból álló könyvecskébe ajánlásokat, rövid versikéket írjanak – emlékül. A 18. századtól a versek rajzokkal és más díszítésekkel egészültek ki. Ezek a Stammbuch-nak, majd 1830-tól Poesiealbum-nak nevezett érdekes kortörténeti források hazánkban emlékkönyv néven váltak ismertté.