Irányi (Halbschuh) Dániel (1822-1892) felvidéki szász család hatodik gyermeke. Édesapja Sajógömörben, Abason majd Toporcon volt evangélikus lelkész. Édesanyja Czapkay Zsófia, az ófalvi (Sáros vm.) evangélikus esperes leánya.

 A névmagyarosításról…

Az édesapa és fiainak névmagyarosítási kérelmét 1842-ben hagyták jóvá, ettől kezdve használták az Irányi nevet. (I. Ferenc császár 1814. évi rendelete nyomán 1814-től 1918-ig 75 000! névváltoztatási kérelmet hagytak jóvá.)

 Iskolái: Eperjes, Evangélikus Líceum: bölcselet és jogi tanulmányok. Pest: váltóügyvédi vizsga (1844), nyelvismeret: angol, francia, német, latin

1848. március 

A reformeszmék lelkes képviselője lett. Jelentős szerepet vállalt az Ellenzéki Kör, majd a márciusi pesti mozgalmak szervezésében. A Márciusi Ifjak egyike. Március 15-én a Nemzeti Múzeum előtti gyűlésen javasolta, hogy vonuljanak a városházára elfogadtatni a 12 Pontot, azután pedig menjenek Budára, a politikai foglyokat kiszabadítani.

 A szabadságharc évei…

A Batthyány-kormányban igazságügy-minisztériumi titkár, 1848 júliusától az első népképviseleti országgyűlésen Pest-Lipótváros képviselője volt. Az országgyűlés jegyzője lett. Kormánybiztosi megbízatásokat kapott.

 Részt vett a harcokban is, a pákozdi (1848. 09.29.), budaméri (1848. 12.11.), kassai (1849.04.14.) ütközetekben, majd az orosz betörés elleni felkelés szervezésében. Követte az országgyűlést Szegedre, majd Aradra.

 Emigrációban…

A világosi fegyverletételt követően Szatmár, majd Bereg vármegyébe menekült, 1850-ben emigrált. Élt Svájcban, Belgiumban, Nagy-Britanniában, Franciaországban. Távollétében halálra ítélték. 

 Párizsban újságírásból és angol, latin, német nyelv oktatóként tartotta fenn magát. Az emigráns magyar kormány szerepét betöltő Magyar Nemzeti Igazgatóság jegyzője lett, Kossuth kérésére különböző politikai megbízatásokat teljesített. 

 Az író, publicista…

1850-től cikkekben ismertette meg a magyarországi viszonyokat az európai olvasókkal. Megírta az 1848-49-es szabadságharc politikai történetét (francia nyelvű kiadás 1860).

Női jellemvonások a szabadságharc idejéből című műve 1868-ban a Magyar Újság napilapban jelent meg. (1873-74-ben a Magyar Újság szerkesztője volt.)