A GOMB TÖRTÉNETE

Történetüket tekintve a gombok éppolyan régi múltra tekintenek vissza, mint maguk az öltözetek, amelyeknek az összetartására, rögzítésére szolgáltak. A gombok praktikus és dekoratív szerepet egyaránt betölthettek, e funkciókat az évszázadok folyamán ritkán lehetett elválasztani egymástól. Gombszerű tárgyakat, valamint kezdetleges, már lyukkal ellátott gombokat a paleolitikum óta, az ősi civilizációk temetkezései helyszínein is találtak szerte a világon. A ruhák rögzítésére később, a római korban különféle szalagok és dekoratív kapcsok, fibulák szolgáltak. A 13. századtól az európai viselet keleti hatásra nagymértékben átalakult, és divatba jött a ruhagomb használata, de míg Keleten a gombot az ellenkező oldalon csak füllel vagy hurokkal, azaz gombházzal rögzítették, addig a középkori Európában feltalálták hozzá a gomblyukat is.

A gombok mindenféle formában és méretben léteztek, de leggyakrabban szárat, fület rögzítettek hozzájuk. A modern, négylyukú gombokkal ellentétben ez a megoldás szabadon hagyta a gomb felületét, amelyet aztán fényűzően dekorálhattak, gravírozhattak, festhettek. 

Hazánkban a 16. századra kialakult, jellegzetes magyar viselet elsőrendű ruhadísze a zsinórból készült gomb és gombház volt. Praktikus funkcióikon túl a gombok ékszerként is szolgálhattak: a sokszor ásványokkal, drágakövekkel, zománccal díszített nemesfém ötvösremekek viselőjük társadalomban betöltött helyét, rangját is tükrözték.

A gombok sokáig elsősorban a férfiak ruháit díszítették, a hölgyek öltözékein alkalmazott fűzést, kapcsokat, szalagokat csupán a 18. századtól kezdték felváltani a francia rokokó lenyűgöző, szinte művészi kivitelezésű luxusgombjai, amelyek egyre nagyobb számban jelentek meg az egyes ruhadarabokon. Kialakításuk, formájuk a folyton megújuló divattal együtt változott.

A gombkészítő céhek, mesteremberek által készített gombok évszázadokig a jómódú társadalmi rétegek kiváltságai voltak, mígnem a 19. századtól egyre fejlődő tömeggyártás demokratizálta azokat, a gombok újabb aranykorát hozva el. Ekkor jelent meg a ma ismert, ikonikus négylyukú gombforma, elsőként a férfiruházaton. A már elérhető áron beszerezhető gombok látványosan megsokasodtak a ruhákon, sőt hosszú sorokban megjelentek a cipőkön is, olykor csupán díszítőértéket kölcsönözve az öltözeteknek.

A 20. században a kisipari, kézműves technológiákat fokozatosan váltotta fel az automatizált nagyüzemi gyártás, a természetes alapanyagokat pedig a sokféle műanyag. A tömegtermelésre alkalmas, sematizált gombtípusok rendkívüli formagazdagságban jöttek létre, a legszélesebb társadalmi rétegek – és természetesen az évente változó divatstílusok – igényeit próbálva kielégíteni. A lendületet valamelyest lassították a 20. század újdonságai, mint a cipzár, a patent és a tépőzár, ám napjainkban a gomb továbbra is apró, ám nélkülözhetetlen alkotó- és díszítőeleme hétköznapi vagy ünnepi viseleteinknek.