FRÖCCSÖNTŐ SZERSZÁM

A 19. század vége óta ismert technológiát az 1920-as években Németországban élesztették újjá, néhány évvel később pedig az új fröccsönthető anyag, a polisztirol megjelenése gyorsította fel az alkalmazását. Az először még kézi működtetésű, majd automatizált fröccsöntő gépek legfontosabb eszköze az egyedi, minden egyes gombmérethez és típushoz külön szerkesztett acélszerszám, amely egyben a gép egyik legköltségesebb eleme. A speciális szerszámok elkészítése miatt a fröccsöntés csak nagy sorozatszámok gyártására előnyös és kifizetődő eljárás.

Az adagolótölcsérbe először beleöntik a fehér vagy víztiszta műanyaggranulátumot, amelybe meghatározott (ám meglepően csekély) mennyiségű színes granulátum kerül. Az alapanyag a 2-300 C-ra fűtött hengerbe jutva megolvad, majd a képlékeny masszát a dugattyú nagy nyomással a megmintázott acélformák közé préseli. Az anyag a hideg szerszámban néhány másodperc alatt kihűl, majd az acélformákat szétnyitva vehetők ki belőle a használatra kész gombok, melyekről csupán a beömlési csonkot, az ún. „enguszt” kell lecsípni. A hulladék azonban darálható és újra felhasználható egy következő fröccsöntésnél. Jól beállított gép esetén a folyamat mindössze néhány másodpercet vesz igénybe. Napjainkban is ez a legelterjedtebb műanyagfeldolgozási, gombgyártási technológia.