PORCELÁN
A gombok első nagy fénykora, a 18. századi francia rokokó számos luxusgombot teremtett az udvari arisztokrácia öltözékei számára. Az egzotikus gyöngyház, elefántcsont, teknőshéj gombanyagok mellé ekkor zárkózott fel a művészi kivitelezésű, kézzel festett porcelán. A kínai porcelán előállításának titkát a németországi Meissenben sikerült megfejteni, majd Európa-szerte számos porcelánmanufaktúra jött létre, amelyek hamarosan a fényűzően díszített gombok előállításában is versenyre keltek egymással.
A porcelángombokat a legelegánsabb toalettek ékesítésére viselték, leginkább nem is a ruha összekapcsolására, hanem annak dekoratív kiegészítőjeként. A ruhadíszek mellett gyakran találkozhattunk porcelángombokkal a nap- és esernyők, sétapálcák, valamint bútorok fogantyúin egyaránt. A Zsolnay gyárban porcelánfajanszból készült gombok valószínűleg ezek szép példái az 1880-1910-es évekből. Hazai porcelángyáraink közül Herenden is készítettek kézzel festett, állatfigurákat, rózsákat mintázó gombokat.
A porcelángombok azonban nem csupán az úri öltözetek díszei lehettek, státuszjelző szerepüknél fogva ugyanis fokozatosan megjelentek a módosabb parasztság világában, és a 20. század elején a magyarlakta területek számos részén a népi viseletekben is éreztették hatásukat. Az egyszerűbb kivitelezésű porcelán (vagy fajansz) gombok a kézzel varrott, hímzett, ünneplő ingeken többnyire fehér, de alkalmanként piros vagy kék színben is feltűnhettek, a posztómellények vitézkötései pedig nem csupán fém pitykegombokat, de porcelángombokat is összefoghattak.
Kisméretű, díszítés nélküli porcelángombok emellett a fehérneműk, férfiingek népszerű rögzítői voltak a 20. század első felében.