PITYKEGOMBOK

A pitykegomb, azaz a füles, üreges fémgomb az egyik leghosszabb múltra visszatekintő, jellegzetes öltözetkellékünk, amely az évezredes használatot követően napjainkban is kedvelt kiegészítője a hagyományőrző viseleteknek.

A Kárpát-medencében a pitykegombhoz formailag nagyon hasonló tárgyak szórványosan már a bronzkori sírleletek között is előfordultak, bár ezek valószínűleg inkább öltözetet díszítő veretek lehettek. Füles, még többnyire tömör fémgombok visszatérő leletei a 9-11. századi ásatásoknak. A ma ismert gömbölyű vagy tojásdad alakú, fémlemezből összeforrasztott, szalagfüllel ellátott pitykegombok a késő középkortól, a 13-14. századtól jelentek meg, és felépítésüket tekintve alig módosultak az évszázadok során. Alapanyagként többnyire rézötvözetek és ezüst, később – szerényebb kivitelezésben – ónötvözetek és alpakka szolgáltak. A fémlemez domborítása, sodronnyal vagy aprólékos véséssel való díszítése jellemző ötvöseljárásoknak számítottak, de a legfinomabb minőséget minden bizonnyal a filigrán technika eredményezte. Olykor e hajszálvékony fémhuzalból építették fel a pitykék teljes gombtestét.

A nemesi férfiviseletet ékesítő pitykegombok a 19. századtól a paraszti kultúrába is begyűrűztek. Számos, tájegységenként eltérő díszítési mód alakult ki. A legegyszerűbb kialakítású gömbölyű, vagy nyitott hátú félgömböt formázó pitykegombok mellett jellegzetes típusai többek között a barázdált, csavart turbántekercses gomb, a mákgubó, a kissé kúpos macskatöke, a sokszögűre formázott metszett, vagy a tekintélyes méretű vajdagomb is. Csúcsdíszként gyakori az akár többrétegű szirmozás vagy gallérozás, valamint a kis gömbben végződő csecses vagy tornyos változat. A katonai egyenruhák jellegzetes kiegészítője volt a fenekelt gomb.

A pityke- és díszgombokat nem közvetlenül a ruhadarabra varrták rá, hanem a gombfüleket átfűzték a gomblyukon, a fonákoldalon pedig bőrszíjjal, zsinórral, vagy szövetből készült gombpárnával rögzítették. Ezzel az eljárással a sokszor az öltözetnél is nagyobb értéket képviselő gombok cserélhetővé váltak, továbbá megkímélték az öltözet elejét, hiszen a fémgombok súlya így nem okozott sérülést a szöveten.