KISIPARI GOMBKÉSZÍTÉS / MASSÁNYI MŰHELY

Gombfoci

A MASSÁNYI GOMBDINASZTIA 1932 ÓTA

A háromgenerációs gombműhely alapítója, Massányi József (1904-1983) a felvidéki Zsitvakenézről érkezett Budapestre 1920-ban. Az eredetileg vas- és fémesztergályos szakmával rendelkező fiatalember először gombkereskedelemmel kezdett foglalkozni, majd belevágott a saját termékek gyártására. Iparengedélyét 1931-ben kapta meg, következő évben pedig megalapította első műhelyét az Akácfa utcában. A sokoldalú, szinte mérnöki tudással rendelkező fiatalember kreatív alkotó is volt, gépparkját (cérnázó és gombfülkészítő gépet, présszerszámokat) saját maga tervezte és kivitelezte. A gombkészítés hamarosan keresett gyártóvá tette a kis vállalkozást és jómódot biztosított a családnak, így 1943-tól már az újonnan épített, Szatmár utcai házuk földszintjén rendezte be műhelyét. (A kereskedés a mai napig itt működik.)

Tevékenységi körükbe a behúzott gombok alapjául szolgáló fémbucnik, a cérnagombok, és a napjainkban reneszánszukat élő, behúzható övcsatok fémalapjainak gyártása tartozott, emellett saját tervezésű szerszámokat is árusítottak. Megrendelőik között szabóságok, varrodák, kárpitosok, gombbehúzók voltak szerte az országból.

A II. világháború alatt hadiüzemként működtek, a katonaság számára gyártva gombokat.

1949-ben a gombműhely sem kerülte el az államosítást. Massányi József az Irodagép Ipari Vállalatnál helyezkedett el, ahol éveket töltött esztergályosként és szerszámkészítőként, de nem adta fel, hogy újraindítsa üzletét. Végül 1954-ben kapta vissza az iparengedélyét, és a szerszámokat szinte emlékezetből újraalkotva a családi házuk addig óvóhelyként használt pincéjében ismét elindította a gombgyártást. A korábban műhelyként és üzletként működő földszinti helyiségekbe ugyanis – a korszakra jellemző módon – egy órásmestert telepített társbérlőként az államhatalom, egészen a rendszerváltásig.

A gombüzem második generációját fia, Massányi Tamás (1936-2011) szerszámkészítő és gépészmérnök képviselte, aki édesapja mellett több mint tíz évet dolgozva sajátította el a szükséges ismereteket. 1978-ban kapta meg a gombáthúzó, gombfestő, gomb- és csatkészítő kisiparos engedélyt, majd fokozatosan átvette a 8-10 főt foglalkoztató műhely vezetését is. A családi vállalkozásban édesanyja, Gizella is kivette részét a munkából a vevőkkel való kapcsolattartás és árusítás révén.

Ebben a korszakban a kárpitosüzemek és varrodák mellett olyan nagy ruhagyárakat is elláttak gombokkal és ruhakellékekkel, mint a Május 1. és a Vörös Október Ruhagyár. A szükséges fém alapanyagokat mindvégig hazai forrásokból, az Inotai Alumíniumgyárból, valamint az észak-magyarországi kohászati művektől szerezték be.

A rendszerváltás után alaposan átalakult a piac. A ruházati iparban és a bútorgyártásban – ahol a legnagyobb a kereslet a bucnik iránt – sorra megszűntek vagy felaprózódtak a nagyvállalatok, a hazai textilipar összezsugorodott. Az olcsó távol-keleti és török gombok mellett a cipzárral és a tépőzárral is egyre nehezebb volt felvenni a versenyt. A gombműhely 3. generációját képviselő Massányi Kinga a 2000-es évek közepén kapcsolódott be a cégbe korábbi társával együtt. Bár a termelés volumene lecsökkent, továbbra is megmaradt a kárpitos- és divatszakma igényeinek kielégítése, napjainkban pedig saját tervezésű divatövek születnek a nagyapa által alkotott, most is olajozottan működő gépeken.