KATONAI GOMBOK

Az 1848-as szabadságharc honvédeinek jellegzetes ruhadarabját, a barna posztóból készült, vörös zsinóros tiszti atillát som alakú, szőtt gombok fogták össze, a legénység többnyire cinből (ónból) készült ezüstfehér színű, csavart formájú somgombot viselt.

A kiegyezést követően, 1868-ban megszülető Magyar Királyi Honvédség egyenruházatát mindjárt a felállítását követően meghatározták. Az 1869-es első szabályzat még csak egy rövidebb terjedelmű útmutatás volt, amelyet aztán a néhány évente megjelenő újabb öltözködési és felszerelési szabályzatok módosítottak, bővítettek. A módosítás évszámára utal az „M”, azaz „mintájú” kifejezés.

A honvédség első egyenruhái a korábbi hagyományokból táplálkozó, magyaros elemeket hordoztak, gazdag rátétdíszekkel. Az egyes fegyvernemek különböző funkciójú ruháinak gombjai között megtaláljuk az atilla szőtt vagy sárgarézből csavart somgombjait, melyet 1906 után kerek gombos dolmányra cserélnek, a feketére lakkozott, kerek horganygombokat, valamint az egyszerűbb csont- és fagombokat egyaránt. Az Osztrák-Magyar Monarchia (OMM) közös hadseregébe kiállított katonák gombjain még nem találunk fegyvernemi jelzéseket, a tüzérséget kivéve: számozott gombjaikat 1903-tól váltja fel a három lövedékből és az ezek felett keresztbe fektetett ágyúcsőből és röppentyűből álló tüzérembléma. A közös hadsereg egyes fegyvernemei esetében az aranyozott vagy ezüstözött gombokon az ezredszámokat is feltüntették, a legénységi gombok pedig sima felületűek voltak.

A hadviselésben történő változások miatt azonban az élénk színű egyenruhák és a csillogó gombok a 19. század végétől kezdődően fokozatosan eltűnnek, amely folyamatot az I. világháború fel is gyorsítja. Megjelennek a terepviszonyokhoz jobban idomuló, kevésbé feltűnő csukaszürke, majd tábori szürke egyenruhák, amelyek tompa színű, vagy szürkére-barnára festett horgany, tombak (réz-cink ötvözet), csont, szaru, illetve kődió gombokat, valamint rejtett gombolást kapnak. Így a gombok nem árulták el viselőjük helyzetét az ellenfélnek, másrészt nem akadtak el a növényzetben kúszás-mászás közben.

A háborús nyersanyaghiány hozzájárult, hogy a stratégiai nyersanyagként kiemelkedően fontos fém kiváltására számos pótmegoldás szülessen.

Az I. világháborús tapasztalatokat követően modernizálási folyamat indul az uniformisok terén, célkitűzéssé válik az „általános rendeltetésű” egyenruha. Az immár tábori barna színű zubbony gombjainak domború felületére 1920-tól a Szent Korona került. A Szent Korona, mint a magyar államiság, a Szent István-i Magyarország jelképe, az ország területi integritásának szimbóluma különösen a trianoni békeszerződés következményeinek tükrében nyert valóságos tartalmat. A gombok színe a katonai hierarchiában betöltött rangot tükrözte: a tiszti gombok aranyszínűek, az altisztiek ezüstszínűek, míg a legénységi gombok barnára oxidált tombakból vagy lakkozott vaslemezből készültek. A Magyar Királyi Csendőrség tagjai felsőruházatukon szintén koronás gombokat viseltek.

A trianoni békeszerződés határozatainak következtében 1938-ig hivatalosan nem létezhetett légierő a Magyar Honvédség hadrendjében, így a repülőcsapatokat rejtve szervezték Légiforgalmi, majd Légügyi Hivatal néven. 1930-tól bevezetett egyenruhájukon a repülő-szimbolika legfontosabb elemévé, és a későbbi Légierő hivatalos jelvényévé a kiterjesztett szárnyú sas vált, feje fölött a Szent Koronával.

Hasonlóan rejtett alakulat volt a Folyamőrség is, amely 1938-ig a Belügyminisztériumhoz tartozott, mint folyamrendészeti szerv. Köpenygombjaik a Szent Korona mellett a régi tengerész szimbólumot, a horgonyt mintázták.

A II. világháborút követő években három nagy egyenruhaváltás is történt, a gombok pedig hűen követték a politikai irányváltásokat. A Magyar Köztársaság 1946-os kikiáltásával a „szentkoronás” gombok elavulttá váltak, ezért a következő évben rendszeresítették az 1947M gombokat, állománycsoportra való tekintet nélkül: pontozott keretben lévő, korona nélküli kiscímer (Kossuth-címer), egységes kivitelben. E gombok alsó része horganyzott vaslemezből, felső része pedig tombakból sajtolva készült.

A Magyar Népköztársaság 1949-es létrejöttével, az új címer megjelenésével azonban a Kossuth-címeres jelvények és gombok is elavulttá váltak. Az 1949M gombokra már a vörös csillaggal, kalapáccsal és búzakalásszal mintázott, közismert nevén Rákosi-címer került.

A Rákosi-címert az 1956-os forradalom söpörte el a katonai öltözetekről is. Rövid időre visszatért ugyan a Kossuth-címeres gomb, de az 1957-ben bevezetett új egyenruhák gombjain egy általánosabb militáns jelvény, a tölgyfakoszorún keresztbe tett puskák kaptak helyet. A rendszerváltást követően több kísérlet is történt a hadsereg gombjainak újrafogalmazására, ám végül az 1957M „puskás” gomb bizonyult olyan általános érvényű katonai jelképnek, amelyet napjainkban is alkalmaznak.