ÖLTÖNY

A merev, kényelmetlen és differenciált férfiöltözékek helyett a letisztult szabású, kényelmes öltöny kialakulása a 17. században kezdődött el angol területen, és hosszú formálódást követően a 19. század végére született meg a ma ismert formájában. A két vagy három darabból: zakóból, nadrágból és esetenként mellényből álló komplex öltözetre szinte minden divattörténeti stílus hatást gyakorolt, számtalan öltönyvariánst hozva létre. 

Az öltönyök, zakók készülhettek angol vagy olasz szabás szerint, lehettek klasszikus vagy sportos fazonúak, egy- vagy kétsoros gombolásúak, téli vagy nyári ruhadarabok. Készülhettek külön alkalmakra: délelőtti városi sétához, szabadidős tevékenységekhez, hivatalban vagy reprezentatív társasági eseményeken viselve. Ehhez mérten a felhasznált alapanyaguk is rendkívül széles skálán mozgott a természetes gyapjú, selyem, pamut és len szövetektől a 20. század második felének műszállal kevert textiljeiig. Az 1970-80-as években mind a szocialista ruhaipari vállalatok, mint a Május 1. vagy a Szegedi Ruhagyár konfekcióipara, mind a kisüzemek és öltönyszalonok is komoly gondot fordítottak a divatos öltönytípusok megalkotására.

Az öltöny eleganciáját elsősorban minőségi alapanyaga, szabása, valamint a készítés gondossága határozta meg. Mindennek diszkrét kiegészítői voltak a szövettel harmonizáló gombok is, amelyek bár készülhettek festett kődióból, gyöngyházból, műanyagból, klasszikusnak mégis a valódi szaruból, később annak finom rajzolatát élethűen utánzó műszaruból, galalitból készült gombok számítottak.