CIPŐK

A 18. századi arisztokrácia színes selyemszövetből, puha bőrből készült cipellőit még aranyfonalas paszománnyal, selyemszalagokkal, ékköves csatokkal, hímzésekkel díszítették. A gombok fokozatos megjelenését követően az igazi fénykort a viktoriánus korszak hozta el a 19. század második felétől. Az addig puha bőrcipőket ugyanis a merev bőrből vagy szoros selyembrokátból készült, erős tartású darabok váltották fel, amelyek közvetlenül követték a láb vonalát, és hosszú fűzővel vagy gombsorral záródtak. 

A gombolás megkönnyítésére új eszköz is született: a cipőgomboló, amelynek segítségével át lehetett húzni az aprócska gombokat a lyukon. A cipőgombolók olyannyira a mindennapi élet részeivé váltak, hogy díszes, akár elefántcsontból készült példányaik mellett kisméretű, összecsukható darabokat is gyártottak, amelyeket a cipők mellett a ruhák, kesztyűk, gallérok és bokavédők gombolására is alkalmaztak. Az I. világháborút követően a divat elfordult a sokgombos cipőktől az egyszerűbb fazonok felé. 

A gombos cipők másik jellegzetes képviselője a közepes sarkú, félig nyitott, gombos pánttal rögzíthető ún. spangnis cipő lett, amely a 19. századi előzményeket követően a két világháború közötti időszakban élte reneszánszát, és napjainkban is divatos viselet maradt.

1.
Női lakkcipő hét gombos pánttal, orrán fekete köves csattal, 1897
/ Iparművészeti Múzeum

2.
Estélyi cipő üveggyémántos fémgombbal, bőr, fémszálas szövet, 1920-1930-as évek
/ Iparművészeti Múzeum

3.
Női cipő három gombos pánttal, szarvasbőr, vászon, 1925-1935 között
/ Iparművészeti Múzeum

4.
Magasszárú férfi cipő, oldalán gyöngyházgombokkal záródik, bőr, vászon, kaucsuk, 20. század eleje
/ Iparművészeti Múzeum

5.
Női cipő, bokapántján két gombbal, műbőr, műanyag, 2000-es évek eleje
/ Óbudai Múzeum

6.
Cipőgomb mintalapok, 20. század első fele
/ Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

7.
Cipőgombolók fémből, 20. század első fele
/ Óbudai Múzeum

Cipőgomboló csont nyéllel, 20. század első fele
/ Óbudai Múzeum