HASZNÁLT RUHÁK A 20. SZÁZADBAN

A viseletek újrafelhasználása hosszú múlttal rendelkezik. Az arisztokrácia díszes selyem- vagy bársonyöltözékeit gyakorta viselték az egymást követő generációk, az értékálló öltözeteket akár jelentősen átalakítva, de szokás volt az is, hogy a megunt vagy viseltes ruhákat az alkalmazottak, cselédség tagjainak ajándékozzák. A használt ruha a 20. században azonban egészen másfajta értelmet nyert. 

A világháborúk idején a Vöröskereszt és más humanitárius szervezetek élelem- és használtruha csomagjai, az 1920-as években pedig a szegények megsegítésére szánt jótékonysági akciók árnyalták a használt ruhákhoz kapcsolódó jelentést: azokhoz egyre inkább a szegénység, kiszolgáltatottság, alárendeltség, és velük együtt a szégyen érzete társult. E pejoratív jelentésréteg Budapesten és a nagyvárosokban az 1940-es évek végéig, a tradíciókat és a népi babonákat (halottak ruháitól való félelem) markánsabban őrző falusi környezetben az 1970-es évek végéig tartotta magát.

A szemlélet csak a 20. század közepétől kezdett lassanként formálódni. A ruhának tulajdonított érték továbbörökítése, valamint a szociális igényeken túl a használtruha vásárlás fő mozgatórugója egyre inkább az egyéniség, a stílus egyediségének kifejezése lett, amelyet az 1950-es évek uniformizált konfekciótermékei nem voltak képesek biztosítani.  

Az ócskások, majd a piacok (Teleki, Ecseri) mellett az első, még csak hazai termékekkel foglalkozó használtruha üzleteket a Budapesti Bizományi Áruház (BÁV) nyitotta meg. Az 1970-es években a BÁV által működtetett Gólya Áruházakban azonban már a nyugati országokból (Spanyolország, Olaszország, Ausztria) és Keletről (India, Vietnám, Pakisztán) importált vegyes használt cikket és ruhaneműt is találtak a vásárlók. A „turkától” azonban vidéken még sokáig idegenkedtek.

Az 1980-as években új jelenségként jelent meg a fogyasztásban a Nyugatról beáramló használt ruhák iránti óriási kereslet. A Ruhatisztító Szövetkezet által életre hívott Ruti Butik hálózat a BÁV komoly vetélytársa lett a használtcikk kereskedés terén. A Szövetkezet az 1971-ben alapított Textilhasznosító Vállalattól vásárolta fel azt a textilárut, amelyet eredetileg a nyugati országok (Anglia, Svédország, Hollandia, Belgium) lakossága géprongyként tett ingyenesen az utcára. A kiválogatott és megtisztított viseletek kerültek aztán a Ruti Butikok polcaira. 

Az évtized végére országszerte sorra létesültek a maszek turkálók, százával nyitottak a „bálás ruha” boltok, ahol a kispénzű emberek mellett a középrétegek is szívesen megfordultak egyedi, stílusos termékeket keresve. Az 1990-es évek pedig már a minőségi, márkás nyugati termékeket kínáló „second hand” üzleteket, a zenei szubkultúrákat is kiszolgáló kínálat végtelen bőségét, a használt ruhák dömpingjét hozták el.