KÁRPITOSGOMB

Az öltözeteken kívül gombokkal még egy jelentős területen találkozunk: a bútoriparban. 

Az európai bútorgyártástól eltérően Magyarországon a céhes, majd manufakturális keretek közül kilépő bútoripar csak a 19. század végére nőtte ki magát önálló iparággá. 1895-ben már 12 bútor és épületasztalos telepet tartott nyilván a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, külön kategóriaként kezelve a Thonet-féle eljárással készülő, hajlított bútort gyártó üzemeket.

A bútorok közül a kanapékon, foteleken, párnázott székeken jelentek meg a jellemzően a bútor anyagával behúzott gombok, amelyet maguk a kárpitosok, vagy az őket kiszolgáló gombos szakma állított elő. Az egymáshoz kapcsolódó, rokon mesterségek következtében a kárpitosok, gombkötők, paszományosok és paplanosok azonos ipartestületbe tömörültek. 

A kárpitosgomb készítése megegyezik a behúzott gombéval: az eleinte fából, később fémből álló belső magot, a bucnit egy karos gombbehúzó szerszám segítségével vonták be a megfelelő szövettel: színes, szövött kárpittal, selyemmel, bársonnyal, plüssbársonnyal, később pamut- és lenvászon textíliákkal.

A kárpitos szakma egyik legfontosabb, nagy gyakorlatot és odafigyelést igénylő része a tűzött párnázás, vagyis az ún. kárók egyenletes beosztása, majd a behúzott gombok megfelelő elhelyezése a bútor felületén.