KÖTÖTT-HURKOLT VISELETEK

A kötött ruhadarabokat egészen a 19. század közepéig háziipari tevékenységként vagy kismesterségként állították elő, csak a gyáripari fejlődés következtében vált lehetővé a kötött-hurkolt kelme tömeges gyártása, a konfekcióipar kiszolgálása. 

Magyarországon az 1880-as évektől alakultak meg az első kötöttárugyárak, amelyek a lakosság mellett a katonaság igényeit voltak hivatva kiszolgálni, harisnya, trikó, alsóruházat, mellények, kesztyűk, sálak, valamint különféle sportruházat gyártásával. Az 1920-as évektől kisebb kötödék, kötő-szövő üzemek létesültek szerte az országban. A század folyamán a kötöttáru széles skálája vált népszerű viseletté: kardigánok, mellények, szvetterek, pulóverek, sportviseletek, övvel megköthető egészruhák, blézerek, férfi-női és gyermekkabátok, komplett gyermekruhák készültek a puha és kényelmes kelmékből.

Az 1948-as államosításokat követően a kötött divatáruk tervezése a létrejövő állami vállalatok (Iparművészeti Vállalat, Kötöttáru Modellház), valamint önálló iparművészek (mint Hollós Edit, Kozma Vera) révén történt, divatos hétköznapi és alkalmi viseletek egész tárházát hozva létre. Az olyan népszerű divat- és stílustanácsadó lapok, mint a Fürge Ujjak vagy a Barbara újság kötésmintái lehetővé tették, hogy a divatcsarnokok, állami áruházak polcain megtalálható viseleteket az asszonyok otthon elkészíthessék maguknak. 

A kötött holmik ruhához, alkalomhoz illő kiegészítői voltak a változatos gyöngyház, fa, bőr vagy bőrhatású, díszes fém, vagy éppen színes műanyag gombok.