MUNKAKÖPENY

Az első munkaruhák a 19. századi ipari fejlődés és a gyári munkásság tömeges megjelenésével készültek. Magyarországon az első gyári munkarendek az 1870-1880-as években születtek, amelyek szabályozták az egyes területeken dolgozók munkarendjét, feladatköreit, valamint meghatározták a biztonsági előírásokat, amelyekbe a foglalkozási területnek megfelelő védőruha, munkaruha előírása is beletartozott. 

A törvényi előírások következtében a 20. század elején valóságos munkaruházati forradalom robbant ki: szabóságok, konfekcióruhát készítő vállalkozások és magánkereskedők hirdették a különböző munkaruhákat, a Párisi Nagy Áruház pedig 1914-ben külön munkaruhaosztályt nyitott a megnövekedett és differenciált kereslet kielégítése végett. A megfelelő védőruházat legyen kényelmes, praktikus, erős szövetből készülő, gyorsan és eredményesen mosható, valamint színtartó és esztétikus – írták a korabeli újságok.

A kék, fehér, drapp, szürke és barna színekben készülő köpenyek anyagai kezdetben erős vitorlavászon, sűrű szövésű, olykor vízlepergető hatású ponyvaszövet, illetve pamut-lenvászon kelmék voltak, majd a textil-vegyipar fejlődésével az 1960-as évektől felzárkóztak melléjük a vegyes összetételű, innovatív poliészter szövetek.

Az erősen funkcionális viseleteken a ruha záródása, gombolása szintén fontos volt. A rendszeres mosásnak, fertőtlenítésnek kitett köpenyek, nadrágok, kabátok, overálok és ingek gombjainak tartósnak, masszívnak, törhetetlennek kellett lennie. E szempontoknak a különféle műgyantából, bakelitből, később poliészterből készült gombok tökéletesen megfeleltek.