GOMBGYÁRTÁS ÓBUDÁN

GOMBGYÁRTÁS ÓBUDÁN

GOMBGYÁRTÁS ÓBUDÁN

Az óbudai gombkészítés gazdag múltját csak feltételezhetjük, amelyet a település hosszú időn át betöltött kiemelkedő szerepe – fejedelmi, királyi, majd királynéi központ, káptalan, vásártartóhely – indokolhat. A helyi gombkészítés első írásos bizonyítéka 1752-ből származik, egy földesúri összeírásban tüntetik fel először gombkötőmester működését. Ezt követően jelenlétük folyamatos, amelyet a különböző kamarai, úrbéri jegyzékek tanúsítanak. A 19. század során a gombkötők és paszományosok nemcsak a helyi lakosság, hanem a településen állomásozó katonaság igényeit is kiszolgálták. A 20. század elejétől kezdve a gombkészítő mesteremberek helyét egyre inkább üzemek és gyárak vették át Óbudán is.

Az üzemi gombgyártás Óbudán az „Iris” Gombgyár működésével kezdődött. A gyárat 1923-ban a Föld utca 54. szám alatt alapították. Az addigi osztrák, német és cseh import helyett az országban elsőként kezdtek gyöngyházból készült gombok gyártásába. A gyorsütemű fejlődésnek köszönhetően a kezdeti három fős munkáslétszám az 1940-es évekre 100-120 főre bővült, 600 féle termékével az országos keresletet 80%-ban kielégítve.

A II. világháborút követően 1948-ban ezt az gyárat is államosították, amely Fővárosi Gyöngygombárugyár Vállalat, majd Budapesti Gyöngygombgyártó Vállalat néven működött tovább. Az eredeti gyárüzem mellett két másik óbudai telephelyen indult meg a termelés: a Föld utca 67/b és a Solymár utca 13. szám alatt. Ezeken kívül a vállalat a főváros más pontjain is létesített melléküzemet: a sashalmi üzemben elsősorban állati szaruból készítettek használati cikkeket, míg Kispesten műszaruval és gumival foglalkoztak. Az óbudai telephelyeken megmaradt a hagyományos, tengeri és édesvízi kagylókból készített gyöngyházgombok és -ékszerek gyártása, majd 1958-tól fokozatosan áttértek a műanyag (poliészter) gombok és egyéb termékek készítésére. A gyár – összes telephelyével együtt – 1964-ben beolvadt a Fővárosi Műanyagipari Vállalatba, ami a profil további eltolódását jelentette a műanyagok felé. 

A termelés vidékre telepítésére, az óbudai üzemegységek végső bezárására 1966-ban került sor, összefüggésben a település rehabilitációjával, a széleskörű szanálással. Az egykori „Iris”, illetve a Fővárosi Gyöngygombgyár épületeit lebontották.