DÍSZGOMBOK

Az ötvösmívű gombsorok évszázadokig a nemesi férfiöltözet díszei voltak, az ékkövekkel, zománccal díszített mellboglárokkal, mentekötővel, széles övvel, süvegforgóval, díszszablyával és sarkantyúval egyetemben teljessé téve a férfiruházatot. A nemesfém gombok az ékszerekhez hasonló hangsúllyal rendelkeztek az öltözeten, készítéstechnikájuk, díszítésmódjuk azonos volt. Az ötvösmesterek gyakran gazdagították azokat ékkőberakással, ásványokkal, féldrágakövekkel, de igazgyönggyel, gyöngyházzal, vörös korallal is. A kifinomult vésetek, aprólékos filigránmunkák mellett jellegzetes díszítőelemként tűnt fel a 17. században a készítés helyéről erdélyi zománcnak nevezett új technika. Az erdélyi virágos reneszánsz stílus válfajaként a vékony fémszalaggal keretezett zománcrekeszeket égetést követően színes, üde virágokkal, szirmokkal, levélerezettel, pettyekkel festették. 

A vagyont érő ékszerek nem csupán reprezentációs, rangot és státuszt kifejező funkcióval bírtak, hanem a bizonytalan, háborús időkben könnyen mobilizálható értéktárgyakként a kincsképzés, a tezaurálás legbiztosabb formái is voltak. 

A történelmi magyar díszöltözet előzménye – keleti hatásokat ötvözve – a 15-16. században alakult ki, majd évszázadok alatt formálódva, az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést követően nyerte el végleges formáját díszmagyar viseletként, a nemzeti tradíció és a nemzeti öntudat képviselőjeként. A ruházathoz illő, újonnan készített ékszerek, gombok az 1860-as évektől komplett készletbe rendezve is megrendelhetők voltak. A szimbolikus tartalommal bíró viseletek felöltésére nem csupán a bálok, egyházi vagy állami ünnepek nyújtottak alkalmat, hanem mindenekelőtt olyan, kiemelkedő jelentőségű események, mint a királykoronázások, valamint az ország ezeréves fennállását ünneplő 1896-os millenniumi ünnepségsorozat. E jeles eseményeken az arisztokrácia tagjai szívesen vették elő a kincstárból és öltötték magukra főrangú elődeik pompás öltözékeit, ékszereit és díszfegyvereit, sok esetben átszabva, restaurálva, újrafoglalva a családi örökséget. Az évszázados múlttal rendelkező, történelmi jelentőségű öltözetek használata nem csupán a nemesi családok reprezentációs igényéről, hanem őseik és a magyar tradíció iránti tiszteletéről is tanúskodnak.