FA

A fa mindig is kikerülhetetlen alapanyaga volt a gombkészítésnek, hiszen olcsón és korlátozás nélkül elérhető volt. Házi és ipari körülmények között egyaránt feldolgozható, így minden társadalmi rétegben elterjedt alapanyagnak számított: nem csupán a szerényebb vagy hétköznapi öltözetek, katonai uniformisok kiegészítőiként, hanem festve, faragva, élénk színre fényezve elegáns toalettek kiegészítőiként is megállták helyüket.

A kézi gyártási folyamatokat, esztergálást a 19. századtól forradalmasította a gőzgép használata, a legkülönfélébb díszítésű, mintázatú gombok kerültek forgalomba. Elterjedt megoldás volt, hogy a sima fagombot szövettel, vagy akár saját kezűleg készített hímzéssel húzták be. Az 1930-as években kiemelt népszerűségre tett szert, amelyet csak fokoztak a II. világháború nyersanyagban szűkös évei.  

A fa mellett a csonthéjas termések magjait is gyakorta feldolgozták. A sárgabarack vagy szilva magját nagyobb mérete, barázdált felülete különösen alkalmassá tette az aprólékos megmunkálásra. A századforduló táján szövettel behúzott gombokat nem csupán famagra, hanem akár meggymagra is készíthettek.

Megújuló alapanyagok után kutatva napjainkban a kókuszdió héját is felhasználják gombkészítésre. Mérettől függően egy kókusz héjából kb. 30 db gomb készíthető.