MŰANYAGOK

A 19. század második felében a gyáriparnak egyre több nyersanyagra volt szüksége. Ez a kutatókat, feltalálókat arra ösztönözte, hogy egyes, nehezen beszerezhető nyersanyagok helyettesítésére alkalmas új anyagokat állítsanak elő. Munkásságuk eredménye a műanyagok első nemzedéke, amely még természetes, növényi vagy állati eredetű volt, mint a celluloid, az első műbőrök és műselymek, a vulkanizált gumi és a műszaru. Sokuk nagy ipartörténeti, kultúrtörténeti jelentőségre tett szert.

A századfordulón jelentek meg az első, már teljes egészében szintetikus műanyagok, vagyis a feldolgozható és jól megmunkálható műgyanták, amelyek legismertebb képviselője a „bakelit” márkanevű termék volt.

Az 1930-as években új tudományos felismerések vezettek el a hőre lágyuló műanyagok, mint a polisztirol, polietilén, akril, PVC, ABS gyártásáig. Magyarországon 1939-ben kezdték meg a polisztirol fröccsöntését, amely fontos iparággá fejlődött. Megerősödött a szemlélet, mely szerint a műanyagok nem a régóta ismert nyersanyagok pótlékai, hanem teljesen új minőségű anyagok. A II. világháborút követően pedig a műanyagok újabb és újabb nemzedéke indult világhódító útjára.

A műanyagok az első megjelenésüktől kezdve gyorsan teret nyertek a gombok gyártásában is. Ezeket nagyobb mennyiségben már kisipari körülmények között, néhány fős vállalkozásokban, kézi megmunkálással, félautomata munkagépekkel is elő lehetett állítani. Az 1950-es évektől azonban több olyan gombgyártó nagyüzem jött létre Magyarországon, amelyekben már száznál is több munkás dolgozott, évi többszáz millió műanyaggombot állítva elő.