GYÖNGYHÁZ

A selyemfényű, színjátszó gyöngyház régóta nagyra értékelt alapanyaga a gombgyártásnak. Nevét az igazgyöngyöt termelő gyöngykagylóról kapta, ám számos trópusi kagyló- és csigafajta héja is alkalmasnak bizonyult a gombgyártásra. A legszebb, irizáló héjjal rendelkező kagylófajták elsősorban a trópusi mélytengerekben (a csendes-óceáni szigetvilágban, Ausztrália és Új-Zéland partjainál, India, Kína és Japán tengereiben) találhatók, Észak-Amerika és Európa hidegebb vizei nem hoznak létre ilyen látványos kagylókat. A kagylók jellemző színárnyalatai karakteresen képviselik származási helyüket: az ausztráliai partoknál megtalálható, ún. Macassar kagyló fehér színe, vagy az abalon kagylók színjátszó azúrkékje egyedivé teszi e gombokat. A világ tengereiből kihalászott kagylók piacra kerülése a 19. századtól, a gyarmatok elérhetőbbé válásával gyorsult fel. A természetes anyagukban is lenyűgöző gombokat olykor gravírozással, berakásokkal tették még különlegesebbé.

A tengeri kagylók mellett a 19. század végétől az Egyesült Államokban, a Mississippi és mellékfolyói mentén bőségesen rendelkezésre álló édesvízi kagylókat is felhasználták gombkészítéshez. Az édesvízi kagylók színjátéka és minősége azonban elmarad a tengeri kagylókétól, ezért inkább hétköznapi öltözékek kellékeiként használták azokat.

Gombgyártásra alkalmas folyami kagylók Magyarország vizeiben is bőséggel megtalálhatók voltak. Míg korábban főként Ausztriából importálta hazánk a gyöngyházgombokat, az 1920-as évektől kezdődően gyöngygombgyárak sora létesült, többek között Óbudán is. A II. világháborút követően pedig számos mezőgazdasági, halászati termelőszövetkezet kezdett melléküzemágként kagylóból készült gombok gyártásába, míg az 1960-as évektől kezdődően a műanyag lassanként háttérbe nem szorította a valódi, ám meglehetősen munkaigényesen előállítható gyöngyházgombot.