AGANCS

Agancsból készült kezdetleges gombok már a paleolitikum ősi kultúráiból is maradtak ránk, így az egyik legkorábban felhasznált alapanyagnak tekinthetjük. A szarvasfélék hímjeinek agancsait vérerekben gazdag, bársonyos szőrrel borított bőr, más néven barka borítja. Idővel a barka megkeményedik, a csontépítés befejeztével elhal, a szarvasbika pedig fokozatosan ledörzsöli azt, felfedve jellegzetes sötétbarna, kérgezett felületét. Az évente elhullajtott agancsokat régóta használták fel gombokhoz főként Németország és Ausztria erdős, alpesi régióiban. A szeletelt agancsgombot többnyire érintetlenül hagyták, hogy megmutassák a természetes anyag színének, textúrájának szépségét, de akár finom faragással is díszíthették. Vadászok, erdészek öltözékeinek a mai napig hagyománykövető kiegészítője, ám a folyton új inspirációt kereső női divatban is újra és újra felbukkant a 20. század folyamán. Műanyagból készült változataik a megtévesztésig hasonlóak az eredeti darabokhoz.