CSONT

A bőségesen rendelkezésre álló szarvasmarha-, ló- és szarvascsont egyike a legrégebbi gombalapanyagoknak, amely évezredek óta biztosította a ruharögzítők nyersanyagát. A csontgomb szilárd, kemény és mosható, ám sok előkészítő munkát igényel. Gombkészítésre elsősorban az állatok sűrűbb állományú csöves csontjai, a velőtől megtisztított lábszár- és combcsontjai használhatók. Tisztítást követően a csontokat kifőzték, hogy felpuhuljanak, majd lapokat hasítottak belőlük, amelyeket esztergába fogva vágtak, fűrészeltek, csiszoltak gomb alakúra. A házi előállításon túl hazánkban a 14. század óta vannak tárgyi emlékek csontgombkészítő műhelyek létezéséről, de egészen a 20. század közepéig elterjedt gombtípus volt. Szerényebb alapanyaga, egyszerűbb kivitelezése folytán elsősorban hétköznapi ruhákra, kabátokra, alsóöltözetekre használták.