A vendégmunkás - 3. nézet

A vendégmunkás
1979–1988

Az 1970-es évek végétől Korniss Péter érdeklődése az ingázó munkások felé fordult. A magyar társadalomnak ez a jelentős rétege kiszorult a mezőgazdaságból, a városban talált állandó munkát, és csak a hétvégeken tért vissza a falun maradt családhoz. Ebben az időszakban több mint negyedmillió ember élte így az életét Magyarországon.
Korniss életművében ez a sorozat csak látszólag tűnhetett váltásnak, mert szociológiai érzékenysége már a Múlt idő című korábbi kötetében is megnyilvánult. 
Az ingázókról szóló munkát egy tiszaeszlári kubikusbrigád fényképezésével kezdte, amely szinte kínálta a témákat: a paraszti múltat, a városi munkát, a munkásszállást, a falun maradt családot, a hétvégi vonatozást. Másfél év múlva azonban a brigád egyik tagja, a Tiszaeszlár és Budapest között ingázó Skarbit András kubikus lett Korniss történetének főszereplője. Mint könyve előszavában írta: „Skarbit Andrást […] Bármilyen furcsán hangzik is – a fényképezőgép választotta ki magának”.
Az egy évtizedes munkát 1988-ban mutatta be a Műcsarnokban, és jelentette meg könyv formájában A vendégmunkás címmel.