Korniss Péter. Folyamatos emlékezet Korniss Péter. Folyamatos emlékezet
  • A vendégmunkás - 4. nézet
    Korniss Péter. Folyamatos emlékezet Bejárat A múlt A múlt - 2. nézet A múlt - 3. nézet A múlt - 4. nézet A múlt - 5. nézet A múlt - 6. nézet A múlt - 7. nézet A múlt - 8. nézet A múlt - 9. nézet A vendégmunkás A vendégmunkás - 2. nézet A vendégmunkás - 3. nézet A vendégmunkás - 4. nézet A vendégmunkás - 5. nézet A vendégmunkás - 6. nézet A vendégmunkás - 7. nézet A változás A változás - 2. nézet A változás - 3. nézet A változás - 4. nézet A változás - 5. nézet A változás - 6. nézet A hagyomány A hagyomány - 2. nézet A hagyomány - 3. nézet A városban A városban - 2. nézet A városban - 3. nézet Impresszum Virtuális séta
  • info
  • 3d_rotation
  • view_module
  • hu
  • en
chevron_left
  • expand_less
  • expand_less
  • expand_less
  • expand_less
  • expand_less
  • expand_less
  • expand_less
  • expand_less
  • expand_less
  • expand_less
chevron_right

A vendégmunkás - 4. nézet

Unoka született Miskolcon
Családi kép készül Nyíregyházán
Játék az unokával
Iskolai bizonyítvány
Hatósági szegénységi bizonyítvány
Úton
Magyarország, vonatablakból
Otthon – kenyérrel
Munkakönyv a nyugdíjba vonuláskor
A Skarbit ház

A vendégmunkás - 4. nézet

A vendégmunkás
1979–1988

Az 1970-es évek végétől Korniss Péter érdeklődése az ingázó munkások felé fordult. A magyar társadalomnak ez a jelentős rétege kiszorult a mezőgazdaságból, a városban talált állandó munkát, és csak a hétvégeken tért vissza a falun maradt családhoz. Ebben az időszakban több mint negyedmillió ember élte így az életét Magyarországon.
Korniss életművében ez a sorozat csak látszólag tűnhetett váltásnak, mert szociológiai érzékenysége már a Múlt idő című korábbi kötetében is megnyilvánult. 
Az ingázókról szóló munkát egy tiszaeszlári kubikusbrigád fényképezésével kezdte, amely szinte kínálta a témákat: a paraszti múltat, a városi munkát, a munkásszállást, a falun maradt családot, a hétvégi vonatozást. Másfél év múlva azonban a brigád egyik tagja, a Tiszaeszlár és Budapest között ingázó Skarbit András kubikus lett Korniss történetének főszereplője. Mint könyve előszavában írta: „Skarbit Andrást […] Bármilyen furcsán hangzik is – a fényképezőgép választotta ki magának”.
Az egy évtizedes munkát 1988-ban mutatta be a Műcsarnokban, és jelentette meg könyv formájában A vendégmunkás címmel.