FIRENZEI MŰHELY

A Di Gentile kereskedőtársaság igazolóérme

16. század első fele
Bronz, átmérője: 20 mm
Grassina (Firenze), Alberto Bruschi Gyűjtemény

A kereskedői igazolóérmék (franciául: méreaux) alkalmazása, a használatukról tanúskodó dokumentumok hiányában, ma is vita tárgyát képezi. Jelen sorok írója szerint az áruk átvételét vagy az útvám megfizetését igazolta.

Elsősorban a nagyobb firenzei kereskedőtársaságok rendelték meg ezeket az érméket. Egyik oldalukon a saját jelképük van, a másikon a saját jelképpel együtt olykor a társaságot kihelyezett fióknál képviselő ügynök jele is.

Az igazolóérmék korának pontos meghatározása nem könnyű feladat, hiszen ez a kibocsátó társaság megalakulásának idejétől, valamint fennállásának időtartamától függ. Bizonyos kronológiai következtetésekhez mégis el lehet jutni, az igazolvány elő- és hátlapjának jelei ugyanis elárulják a társaság szervezetének fejlődési fokát. A kezdeti fázisban a vállalkozás csupán egyetlen családé, ezért a két oldal szimbólumai azonosak. Később, amikor az ügynökség volumene annyira megnőtt, hogy a társaság rendelkezésére álló tőke, amely a tagok által befizetett pénzösszegekből gyűlt össze – már nem bizonyult elégségesnek, családon kívülről jövő tőkét is bevontak. Ekkortól az érem egyik oldalán a tásaság jelképe, a másikon a társult tagok emblémái jelentek meg.

Az először Toszkánában, majd a 13. század második felében kibocsátott érmék a következő két évszázad folyamán Észak-Itáliában, Franciaországban, Németalföldön is elterjedtek, használatuk valóságos divattá vált, amely céheket, testületeket és testvérületeket egyaránt meghódított. Az itt kiállított igazoló érme a Di Gentile család firenzei kereskedőtársaságé volt, amint arról a keresztbe tett kulcsok előlapon megjelenő jelképe tanúskodik. Ez a jelkép a család egyik tagjának, Gherardónak volt a szimbóluma, amelyet az 1316. év második felében – amikor ő állt a firenzei aranypénzverde élén – a forintokra is ráveretett (Bernocchi 1976, II, 125). A hátlapon ugyanakkor a család azon ágának emblémája látható, amely Genovában és Sienában, elsősorban a selyemiparban és a kereskedelemben működött (Heers, 1983, 164).

Franca Maria Vanni