SIENAI FESTŐ
működött 1296 körül
1296
Tempera, nyárfa
35,5 × 23 × 1,7 cm
Szépművészeti Múzeum, Régi Képtár
Ltsz. 3
©A fotó a Szépművészeti Múzeum szerzői jogi védelme alatt áll.
Az egyik legjelentősebb középkori toscanai városállam, Siena pénzügyeiért az úgynevezett Biccherna-hivatal felelt. A 13. század második felétől a hivatal félévente készülő számadáskönyveit különleges, festett könyvfedelekkel látták el. A hivatal nevéről bicchernának is nevezett könyvfedelek gyakran ábrázolták a kiadásokat intéző és adminisztráló hivatalnokot, a kincstárost (camarlengót), akinek pozíciójára a város olykor művelt és erkölcsileg is feddhetetlen szerzeteseket kért fel. A Szépművészeti Múzeum 1296-os biccherna-tábláján manapság is ismerős irodaszereket, valamint különböző pénzek halmait láthatjuk. Jobbról balra toll, tinta, olló, kés és egy jegyzetfüzet – a precíz dokumentáció eszközei – hevernek a szerzetes-kincstáros előtt az asztalon. A kés a véletlenül ejtett hibák javítására kellett, azzal vakarta le a szerzetes a pergamenlapról az elírásokat. A jegyzetfüzet mellett tányéron kis kézi mérleg áll, amelyet a pénzérmék lemérésére használtak. Ugyan a firenzei aranyforint mellett más megbízható valuták is jelen voltak a 13. századi itáliai pénzforgalomban, előfordult, hogy a pénzérmék szélének levágásával „spóroltak” a vásárlók. A hiteles érmék darabszáma mellett ezért egy-egy kupac pénz valós súlyát is ellenőrizték. Siena kereskedelmi és zarándokközpont is volt. A Canterburyt Rómával összekötő, 10. századi zarándokút, a Via Francigena már több mint ezer éve vezeti a zarándokokat a városon keresztül, ahol így sokféle pénz megfordult. Közelebbi vizsgálat alapján feltűnhet, hogy a fordított S betűvel jelölt, fehérrel festett sienai ezüstdénárok mellett sárgás színű érmék is hevernek az asztalon. Feltételezhetjük, hogy a nem sokkal korábban megjelenő firenzei aranyforintokat örökítette meg a művész.