FILIPPO CALANDRI

Trattato di aritmetica
(Aritmetikai értekezés)

15. század vége
pergamen kézirat, 170 × 110 mm; foll. XII, 110;
restaurált kötés (2000) világoskék bársonnyal
borított fa
Firenze, Biblioteca Riccardiana, Ricc. 2669.

Ezt az aritmetikai értekezést, egy Firenzében, 1491-ben nyomtatott inkunábulum szövege alapján tulajdonították Filippo Calandrinak. Az ôsnyomtatványt hasonló ábrázolások díszítik, s dedikációja Nemours késôbbi hercegének, az 1479-ben született Giuliano Medicinek szól (Calandri [15. sz.]). E fényűzően díszített kéziratos verzióban, amely időben igen közel áll a nyomtatásban megjelenthez, együtt van a megrendelő család iránti „udvari” hódolat és a Mediciek gazdagságát megalapozó „kereskedelmi gyakorlat”. A könyvet nevelő célzattal szánták az ifjú nemesnek. A kisméretű kódexet nagy gonddal tervezték meg: emblémák, címerek és jelvények sokasága található minden lapon; mindenekelőtt az az összefonódó rózsákkal borított lángoló gally, amely a szülőkre, Lorenzóra és Clarice Orsinire utal, majd – többek között – a gyémántgyűrű a három tollal és a semper mottóval, nemkülönben a sólyom, mely előbb Cosimo il Vecchio, utána Lorenzo emblémája volt. A szöveget megelőző oldalakat architektonikus keretbe foglalták. A keretnél a század végi miniatúradíszítést meghatározó, klasszikus, antikizáló ízlés teljes dekoratív készletét felhasználták. A Domus Aureából átvett díszek szimbolikus értelmezést kapnak, finom utalások rendszerével jelképezve a tudásnak a tudatlanság fölött aratott győzelmét, ami különösen találóan illett a címzettre. Olyan tekintélyek szolgálnak mintaképül, mint Püthagorasz, aki studiolójában jelenik meg, és Eukleidész (52r, 52v), kezében a háromszögek méréséhez szükséges eszközökkel. A dekoráció lényegét azonban a „kereskedői” jelenetek, azok az eleven és valósághű „vázlatok” teszik ki, melyeken, mint zsánerképeken, a szövetek, az árubálák és a kereskedőpultok dominálnak. A fényűző nyitóoldalaktól, melyeken azok a táblázatok láthatók, amelyek Eusebiusnak az evangeliáriumokhoz készített kánoni tábláit (konkordanciatáblázatait) ismétlik meg ikonográfiailag, eljutunk a kisebb, szórakoztatóan elbeszélô tónusú, ám stilisztikailag igen magas színvonalú jelenetekig, amelyeken az arcok, mozdulatok és a ruházat ismétlődése valószínűleg az illusztrált szöveg jellegéből is következik. Feltűnően bőséges apparátussal állunk szemben, amely arra szolgált, hogy a talán nem mindig jó szívvel végzett tanulmányokat érthetőbbé és egyben vonzóbbá tegye. A Dell’Antella család címere, amely az utolsó oldalakon ábrázolt loggia boltívének egyik ívháromszögében látható, a mindig is a Mediciekhez kötődő családdal kialakított szoros kapcsolatra utal, akikkel talán épp gyermekeik barátsága révén mindennapi kapcsolatban is álltak (Giovanni dell’Antella 1475-ben született).

Giovanna Lazzi