GIORGIO VASARI
1533–1534 körül
Olaj, fa
90 × 72 cm
Firenze, Le Gallerie degli Uffizi
Lorenzo il Magnifico Cosimo il Vecchio unokája volt. Édesapja, a köszvényes Piero sokat tett a család hatalmának konszolidációjáért, az ő nevéhez fűződik a Mediciek belvárosi palotájának megépítése. Lorenzo édesanyja, Lucrezia Tornabuoni vallásos verseiről is ismert, költészete és széles körű műveltsége minden bizonnyal hatással volt a művészeteket kedvelő fiára. Mielőtt Lorenzo a művészek pártolójává vált volna, neki is meg kellett küzdenie a hatalomért, a családfő szerepét sokat betegeskedő édesapjának a halálával, alig húszéves korától töltötte be.
Lorenzo de’ Medici itt látható arcképe, Cosimo il Vecchio portréjához hasonlóan, posztumusz készült, és hasonlóképp politikai célt szolgált. Giorgio Vasari még a kompozíciót és a portréalany testhelyzetét is tudatosan használja, hogy szimbolikus üzenetét személyre szabja. Az otthoni viseletben ábrázolt Lorenzo magabiztosnak, egyben megközelíthetőnek tűnik. A gondolataiba mélyedt férfiú a maga erejéből, kiemelkedő képességei révén járt be fényes politikai pályát. Erényei nemcsak leszármazottainak szolgálnak példaként, hanem a város és a világ számára is legitimálják a család hercegi rangra emelkedését.