VASZARY János
Kaposvár, 1867 – Budapest, 1939

Reggeli a szabadban, 1907

Vaszary János életművében – akárcsak Rippl-Rónainál – a hazatérés, a letelepedés, a magánélet rendeződése új képtípusok megjelenésével járt. A festő nagy magánéleti sorozatát a házasságkötését (1905) követő két esztendő folyamán alkotta meg. Ekkor készült képeinek témája többnyire szabadban üldögélő, sétálgató polgárok, asszonyok, gyermekek. Ezt a csaknem kispolgári idillt ugyanakkor olyan erőteljes impresszionizmussal ragadja meg a művész, hogy képeinek festői ereje, a vászonra kent festékfoltok expresszív lendülete szinte szétzilálja a téma által sugallt nyugalmat. Valójában nincs kapcsolat a kép szereplői között, sem narratív, sem kompozicionális értelemben: az éles napfény a modellek kevés testi integritását is szétporlasztja.