BECK Ö. Fülöp
Pápa, 1873 – Budapest, 1945
Fekvő női akt, 1912
Az eredetileg ötvös pályán elinduló Beck Ö. Fülöp figyelme az 1900-as évek elején fordult a szobrászat felé. Adolf von Hildebrand tanításain keresztül mélyült el az antik szobrászati elvek megismerésében, célul tűzve ki maga elé a szobor tiszta, logikus szerkezetének feltárását és a forma belső összefüggéseinek megértését. 1910-től készült masszív, robusztus erejű, zárt kompozíciójú szobrainak kialakítását a kőanyag adottságai határozták meg. Michelangelóhoz, a nagy reneszánsz elődhöz hasonlóan Beck is közvetlenül faragta kőbe elképzeléseit. A kőlap síkjától befelé haladva véste ki plasztikáit, ügyelve arra, hogy a nyersanyagból csak a legszükségesebbeket távolítsa el. Ezáltal művei kész állapotukban is visszautaltak a kiindulópontul szolgáló kőtömb tulajdonságaira.
Beck archaikus „kőstílusának” egyik legszebb fennmaradt alkotása a mészkőbe faragott Fekvő női akt. A keskeny térrészbe szorított nőalak monumentális erővel tölti ki a rendelkezésre álló teret, testtartása antik és reneszánsz szobrászati előképekre vezethető vissza.