VEDRES Márk
Ungvár, 1870 – Budapest, 1961

Fésülködő, 1911 előtt

Vedres Márk Párizsban folytatott tanulmányait követve telepedett le 1902-ben Firenzében, ahol a quattrocento szobrászati emlékeinek tanulmányozása és Adolf von Hildebrand tanainak megismerése az antik szépségeszmény keresésére irányította figyelmét. Hátat fordított korábbi mestere, a francia Auguste Rodin művészetének, és a virtuóz felületi hatásokkal szemben a kompozíció egységének elérésére koncentrált. A század elején készült bukolikus hangvételű szobrai a reneszánsz kisbronzok közvetlen hatásáról tanúskodnak
Impresszionizmusellenes látásmódja kapcsolódási pontot jelentett a Cézanne művészetét követő Nyolcak törekvéseivel. Felismerve a művészeti rokonságot, a festőcsoport tagjai 1911-ben meghívták vendégtagnak második kiállításukra. Vedresnek a Nemzeti Szalon termeiben bemutatott kisplasztikái – köztük a Fésülködő című bronzalak – már teljesen felszabadultak a narratív gesztusok alól. Új, tisztán formaproblémákra koncentráló, klasszikusan érzelemmentes szobrai méltán érdemelték ki a korabeli kritikusok elismerő figyelmét.