VAJDA Lajos
Zalaegerszeg, 1908 – Budapest, 1941

Liliomos önarckép, 1936

Vajda számára meghatározó élményt jelentett, hogy barátjával, Korniss Dezsővel a harmincas évek első felében Párizsban élt, ahol megismerkedett a szürrealizmussal, az orosz avantgárd filmnyelvvel és a múzeumok néprajzi gyűjteményeivel. Hazatérve Szentendrén Korniss-sal együtt motívumgyűjtő programot indítottak el, amely a város különböző kulturális hagyományainak elemeit dolgozta fel. A „konstruktív szürrealista tematika”-ként meghatározott munka célja a régi népművészeti formák és a friss avantgárd szemlélet szintetizálása volt, amelytől a bartóki modellt követő, új képi látás kialakítását remélték. Ennek egyik első példája a Liliomos önarckép, amely egyesíti a művészönarcképek prófétai attitűdjét és a pravoszláv ikonok szakralitást sugárzó, stilizált formavilágát. Az elkülönített síkokból felépített kompozíció mellőzi az elbeszélő elemeket, csak a virág utal a művész küldetésére, az ember és a világ harmóniájának megteremtésére.