FORGÁCH HANN Erzsébet
Budapest, 1897 – Budapest, 1954

Önarckép, 1945

Forgách Hann a negyvenes években klaszszikus arányaikat veszített groteszk, eltorzított, megnyújtott, fájdalmat sugárzó figurákat mintázott, amelyek a háború pusztításainak borzalmait is szimbolizálják. 1943 után készült expresszív stílusjegyeket mutató művein a hagyományos portrészobrászat és a modern plasztikai alakítás követelményeit kísérli meg közös nevezőre hozni, de a szürrealizmus sem volt hatástalan művészetére. A negyvenes évek közepétől készült portrészobrai, bár őrzik karakterességüket, az anatómiai hűség és a jellemábrázolás helyett a pszichológiai hitelességre fektetik a hangsúlyt. Ezek sorába tartozik férje, Gegesi Kiss Pál (1900–1993) orvosprofesszor arcmása, illetve a művésznő önportréja is. Mintázásukban idegesen nyugtalan, expresszív formatorzításokat alkalmaz. Az amorf jellegű tömegre illeszti az egyéni karakterjegyeket. A fejek képlékeny hatást keltenek, nem érződik bennük az anatómiai szerkezet. Mindezz el saját megfogalmazása szerint a folyamatos félelemmel, szorongással teli életérzés kifejezését hangsúlyozza.